Az élővizek minőségét illetően nem pusztán a mesterséges szennyezésre, tehát mondjuk a gyógyszermaradványok vagy az olajszennyezés okozta terhelésre, hanem a jelen lévő növényzet miatti háttérterhelésre is figyelemmel kell lenni – mondta Simon Szabina doktorandusz. A MATE Georgikon Campusának munkatársai a különféle vízi ökoszisztémák egyik központi folyamatára, az avarlebomlásra fókuszál, hiszen ennek intenzitása a tápanyagok körfogásában alapvető szerepet játszik, tehát hatással van az ökoszisztéma egészére.

Bár a kísérlet még nem zárult le, az előzetes adatokból megállapítható, hogy az avarlebontás az általuk vizsgált különböző hőmérsékletű víztestekben eltérően alakul, ahogyan a különböző vízkémiai változók is kisebb-nagyobb különbséget okoznak. Természetesen az eltérés növényfajonként és növényszervenként is mutatkozik.

A vizsgálatok során úgynevezett avarzsákos módszert alkalmaztak. Ennek lényege, hogy a növényi részeket a kihelyezést megelőző két hétben, levélhulláskor, tehát ősszel begyűjtötték, majd a tömegállandóságig szárították laboratóriumban. Az így keletkezett vizsgálati anyagból 10-10 grammot töltöttek 15x15 centiméteres, 3 milliméteres lyukátmérőjű avarzsákokba, amiket később nagyjából 1 méteres víztestekbe helyeztek, biztosítva az állandó vízborítást.

Simon Szabina az InfoRádió érdeklődésére arra is kitért,

a vizek minőségét illetően elsősorban az invazív növények jelenthetnek problémát, köztük például a szolidágó,

amely egyre több vízparton üti fel a fejét, míg a közönséges nád és a gyékény például pozitív hatással lehet, ahogyan a Balatonban elterjed érdes tócsagaz és füzéres süllőhínár.

A 2015-ben indult kísérlet végső konklúziója, hogy a különböző hőmérsékletű víztestekben az avarlebomlás folyamata eltérően alakul, mind a sebességét, mind pedig a tápelemek kioldását illetően – fogalmazott a doktorandusz.