A világűr az emberiség közös öröksége, minden ország használhatja, de nem birtokolhatja, tehát az égitestek, köztük a Hold sem sajátítható ki – foglalta össze a világűrjog egyik alapvetését a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhelyének vezetője, Bartóki-Gönczy Balázs.

"Meg szokott találni a kérdés, hogy lehet-e a Holdon telket venni, amire az a válasz, hogy nem, mert nem lehet kisajátítani az égitesteket. A világűrjog alapkoncepciója, hogy az űr mindenkié, senki sem tarthat arra igényt, hogy valami csak az övé legyen" – mondta a jogász. Viszont azt is hozzátette, nincs egyetértés a Hold nyersanyagainak tulajdonlásáról.

"Az amerikaiak úgy értelmezik a világűregyezményt, hogy ezt semmi nem tiltja, az oroszok viszont úgy, hogy ez lehetetlen.

A Hold-egyezmény lett volna az a szerződés, amely a világűregyezmény után 13 évvel tisztázza ezt a kérdést, de nem fogadták el az űrhatalmak. Ezáltal az Egyesült Államok előző elnöke rendeletben nyilváníthatta ki, hogy a Hold-egyezményt nem ismerik el, és igenis lehet tulajdont szerezni a Holdon kitermelt ásványi anyagokon, mert érvelése szerint ez perspektívát állít fel a kereskedelmi cégeknek, hiszen ezek finanszírozhatják meg a jövő űrkutatását" – ecsetelte Bartóki-Gönczy Balázs.

Mivel ez a bizonytalanság fennáll, az Egyesült Államok létrehozott egy Artemis-megállapodás nevű dokumentumot, amely kapcsolódik ahhoz a tervhez, hogy Amerika 2024-ben újra embert akar küldeni a Holdra.

"Az Artemis-megállapodás bilaterális egyezségek révén próbál magának utat találni, tavaly év végén például több olyan állam is aláírta, amely fontos szerepet játszik az űrtechnológiában; az aláírók tiszteletben tartják a világűregyezményt, de kétsebességes módon, tehát szeretnének tovább menni, bányászni a világűr területein" – mondta a szakember.

Nagy kérdés a szakértő szerint, hogy e megállapodásoknak mi lesz a sorsuk. Megnyugtató megoldásnak azt tartaná, ha az ENSZ égisze alatt egy nemzetközi egyezményben állapodnának meg. Ez nem lenne példa nélküli, hiszen a nyílt tengerek esetében, amelyek szintén közös tulajdonban vannak, a nyersanyagok bizonyos keretek között bányászhatók a tengerfenék alól – ebben a nyolcvanas évektől kezdve egy hosszú folyamatban állapodtak meg, amihez hasonlót most is el tudna képzelni Bartóki-Gönczy Balázs.