Az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszék kutatóinak vizsgálatában családban élő fiatal törpemalacok és kutyák emberekkel való kommunikációs viselkedését hasonlították össze.

A kutyákról tudható, hogy problémamegoldó helyzetben már fiatal korban is az emberre néznek, hogy kapcsolatot teremtsenek és kommunikációs interakciót kezdeményezzenek. Vajon ez a kutyák sajátossága, vagy más társállatok is ezt csinálnák? – tették fel a kérdést a kutatók, akik egy másik háziasított, szociális faj, a sertés viselkedését hasonlították a kutyáéhoz.

A házi sertés törpe változata egyre népszerűbb társállat, és a kutyához hasonló szerepet tölt be az emberi családban. A Családi Törpemalac Programot 2017-ben indították az ELTE TTK Etológia Tanszékén, annak érdekében, hogy összehasonlítsák a viselkedésüket a kutyákéval. Olyan malacokról van szó, amelyek családban nevelkednek, nagyon hasonlóan ahhoz – egészen kis koruktól kezdve –, ahogyan a kutyák nevelkednek – magyarázta az InfoRádiónak Andics Attila, a MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője, hozzátéve: szerették volna látni, hogy milyen hatása van a családban nevelkedésnek, és mik azok a hozott hatások, amelyek a két faj különbségéből adódóan megmaradnak a viselkedésükben.

A két faj annyiban hasonlít, hogy társas lények, ellentétben például a macskákkal, amelyek alapvetően magányos állatok. Az etológusokat régóta foglalkoztatja, hogyan keresik a kapcsolatot más állatokkal, vagy akár az emberrel egyes állatfajok, hogyan kezdeményeznek interakciót. Illetve kifejezetten azt is, hogy

vajon a kutyák sikeresebbek-e, mint más fajok?

A kísérletben az úgynevezett megoldhatatlan feladat paradigmát alkalmazták, azt vizsgálva, hogy miközben az állatok igyekeznek megoldani, hányszor fordulnak az ember felé, és hogyan kezdeményeznek interakciót. Megnézték azt is, hogyan viszonyul az ember jelenlétéhez a kutya és a malac.

Andics Attila elmondása szerint azt találták, hogy ugyanannyiszor, hasonló jelleggel fordulnak az emberhez, ugyanúgy keresik a kontaktust. Viszont,

amikor problémahelyzetbe kerültek, a két faj viselkedése eltérés mutatott.

Tehát a problémahelyzet hozta ki a különbözéseket – fogalmazott.

Mint mondta, a malacok egy doboz kinyitása típusú problémát gyorsabban, hatékonyabban oldottak meg, mint a kutyák – az orrukat használva, szemben a kutyákkal, amelyek elsősorban a mancsukkal próbálkoztak. Mikor azonban a dobozt úgy lezárták, hogy nem volt nyitható egyik állat számára sem, akkor

a malacok kitartóan próbálkoztak önállóan, míg a kutyák rendszerint feladták az egyedüli próbálkozást,

szemkontaktust teremtettek, illetve ide-oda pillantottak az ember és a megoldandó probléma között, hogy jelezzék, szeretnék az ember figyelmét ráirányítani a problémára.

Andics Attila kiemelte, kutatóként igyekeznek nagyon szigorúan fogalmazni, ezért nem tudják határozottan azt mondani, hogy valóban segítségkérésről volt-e szó a kutyák esetében, pusztán az derült ki, hogy kommunikációs gesztusokat tettek az ember felé, amit a malacok nem csináltak. Ugyanakkor valószínűleg az lehet ennek az oka, hogy azt gondolják, a probléma megoldásában támogatást kaphatnak az embertől – tette hozzá a szakember.

Vagyis a két faj viselkedésében tapasztaltak különbségeket – foglalta össze a kutatócsoport vezetője –, ami azt is alátámasztja, hogy nem elég az, hogy egy faj a kutyához hasonlóan szociális, csoportban élő legyen, hogy egy családban nevelkedjen egészen kis korától kezdve, hiszen ezekkel együtt is megmaradnak a viselkedésbeli különbségek, ami mögött bizonyára

fajspecifikus sajátosságok állhatnak.

Ez magyarázhatja, a kutyák miért sikeresebbek más fajokhoz képest a velünk való kommunikációs interakciók létesítésében.