Kásler Miklós levelében hangsúlyozta, hogy Trianon tragédiája velünk él. A miniszter felhívta a figyelmet a nemzeti összefogás fontosságára és arra, hogy a Kárpát-medence csak akkor volt sikeres, ha béke és összefogás jellemezte.

A 99 évvel ezelőtti békediktátumról szóló tudományos konferenciáról Varga Benedek, a rendezvényt szervező Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója elmondta: mindkét napon szakértők vizsgálják Trianon okait, következményeit,

nem csupán a politikatörténetre, hanem az élet minden területére kiterjedő figyelemmel.

Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója előadásában többek között azt emelte ki: az első világháború célja az volt, hogy eldöntsék, ki Európa ura. A nagy háború mindent megváltoztatott, mindent megkérdőjelezett, de semmit sem oldott meg. Magyarország számára azáltal vált tragédiává a háború, hogy az ország nem készült fel a vereségre, nem találta a megfelelő embert, akinek a vezetésével megvédhette volna magát. A régi elit elvesztette a háborút, az új elvesztette a békét - fogalmazott a szakember.

Horthy Miklós visszaadta a nemzet önbecsülését, három gróf, Bethlen István és Teleki Pál miniszterelnök, valamint Klebelsberg Kuno kultuszminiszter pedig segített megmenteni az országot, megtartani a nemzetet. A megmaradáshoz szükség volt a két világháború közötti politikai elit jó teljesítményére - mutatott rá a történész.

A 20. században a magyarság elvesztett két világháborút és a hidegháborút, mégis győztesként léphetett a következő századba, mert szabad és független - zárta előadását Schmidt Mária.

Romsics Ignác történész, akadémikus az elmúlt száz év Trianon okaival foglalkozó értelmezéseit felvázolva azt emelte ki: közvetlenül a békediktátum után a felelősséget kutató jobb- és a baloldali szerzők még egyaránt a belső okokra helyezték a hangsúlyt. Csak míg a jobboldali konzervatív szerzők Károlyi Mihály és a népköztársaság, valamint a Kun Béla vezette Tanácsköztársaság felelősségét hangoztatták, addig a korabeli baloldali értelmezők inkább a dualista rendszer hibáit emelték ki.

Később erősödött fel az a gondolat, mely szerint elsősorban külső tényezők: a nemzetiségek elszakadási törekvései, a környező nemzetállamok és a győztes antanthatalmak tevékenysége,

és végül a világháborús vereség, összeomlás vezetett Trianonhoz.