Irvine-ban a Kaliforniai Egyetem tanára, Wayne B. Hayes, feltalálta a jeges mellényt, amelynek napi egy órás viselése alatt szerinte körülbelül 250 kalória ég el. A feltaláló az ötletet a NASA egykori anyagkutatója, Ray Cronise munkáiból merítette, aki a hidegnek való kitettség előnyeit vizsgálja – írja a HáziPatika.hu a The Atlantic magazinra hivatkozva.

Cronise figyelmét felkeltették Michael Phelps 2008-as olimpiai győzelme idején megjelent híradások, melyek szerint az úszó naponta 12 000 kalóriát fogyasztott. Ez ötször annyi, mint egy átlagemberé, és több ezer kalóriával meghaladta azt, amennyire a legtöbb élsportolónak szüksége van. Az anyagkutató – akinek elég ismerete volt a hőátadásról, hiszen az asztronautákat kellett életben tartania az űr rettenetes hidegében – rájött, hogy az extra kalóriaégetést nem csak a sok mozgás jelenti, hanem már akkor elkezdődik, amikor Phelps a hideg vízbe merül.

Hogy elméletét igazolja, Cronise

télen bevezette a hideg tusolást, a póló nélküli sétákat, és végül hat hét alatt mintegy 13 kilót adott le.

Elkezdte mérni az anyagcseréjét a hidegnek való kitettség alatt, illetve után, és megállapította, hogy teste hatalmas mennyiségű energiát éget, a szervezete ugyanis a maghőmérséklet fenntartásához használta el a kalóriákat.

A kutató úgy véli, hozzászoktunk az állandó plusz 20 Celsius fok feletti hőmérséklethez, ami a fűtött helyiségekben akkor is így van, ha a szabadban hideg idő uralkodik. 12-18 fok körül a kalóriaégetés magasabb szintre kerül, 10 fok alatt pedig még magasabbra, de ez az emberek számára már kényelmetlen.

A "metabolikus tél" elmélete

Ray Chronise másik két kutatóval – Andrew Bremerrel a Vanderbilt Egyetemről és David Sinclairrel a Harvardról – kidolgozta a "metabolikus tél" elméletét, amely szerint az elhízás nem pusztán a mozgáshiány, sokkal inkább a "krónikus táplálkozás és a krónikus meleg" eredménye. Szerintük ugyanis

az emberi evolúció hétmillió évét két kihívás uralta: az élelmiszerhiány és a hideg.

Ezt a kettőt sikeresen megoldottuk. Mivel pedig más fajok egyedei között nem fordul elő annyiszor az elhízás és a vele kapcsolatos krónikus betegségel, talán az a problémánk, hogy soha nem jön el a tél - vetették fel.

A melegebb tájon élők könnyebben híznak?

A Cell Metabolism című folyóirat írása szrint Francesco Celi közegészségkutató megállapította, hogy amikor az emberek 24 helyett 18 fokra állítják be a hálószobájuk hőmérsékletét, szervezetük metabolikusan aktív barna zsírt termel, amely kalóriákat éget el, hogy hőt termeljen. Egy 2014-es Spanyolországban készült tanulmány szerint pedig az étrend, az életmód és más tényezők kiszűrése után kiderült, hogy nagyobb valószínűséggel híznak el az ország melegebb részein élő emberek, mint a hűvösebb tájakon élők.

Wouter van Marken Lichtenbelt, a Maastrichti Egyetem professzora pedig a „nem didergő termogenezis” súlycsökkentő hatásairól tett közzé információkat. E jelenséget a tudomány az enyhe hideg által kiváltott hőtermelő anyagcsere-jelenség néven ismeri. Munkatársaival arra jutottak, hogy

„az enyhe hidegérzés növeli a testenergetikai ráfordításokat anélkül, hogy dideregnénk, és hogy ez veszélyeztetné értékes kényelmünket”.

Ez az a jelenség, amelyet Phelps esetében is megfigyeltek.

További kísérletek

Chronise szerint nem szabad a helyes táplálkozástól elvonni a figyelmünket, pusztán arról van szó, hogy hozzászoktunk az állandó plusz 20 Celsius fok feletti hőmérséklethez.

A kutató jelenleg azt vizsgálja önmagán, hogy alacsony kalóriatartalmú diétával és hűvös környezetben fenntartja-e az egészséges testsúlyt és az alacsony testzsírarányt anélkül, hogy edzőterembe járna. Kell-e például fűtés a lakásban, vagy szükséges-e takaró az alváshoz. Szerinte ugyanis ezekhez csak a megszokások miatt ragaszkodunk, de ha túl tudunk lépni a tanult viselkedésen, alkalmazkodhatunk az egészségesebb környezeti feltételekhez.