Az immár második éve pusztító korallfehéredés a zátony 1500 kilométeres szakaszát érinti. A mostani fehéredés a koralltelep középső harmadára koncentrálódik, míg a tavalyi elsősorban az északi részre összpontosult. A szakértők szerint a két esemény időbeli közelsége miatt

a koralloknak nincs esélyük regenerálódni

- írta a BBC News.

A queenslandi James Cook Egyetem kutatója, Terry Hughes szerint a világ kormányainak azonnal cselekedniük kell a klímaváltozás megállítása érdekében, hogy megakadályozzák a további korallfehéredést.

A szakember szerint a tavalyit is beleszámítva 1998 óta ez a negyedik tömeges korallfehéredés a területen és mindig eltérő hosszúságú idő telt el a jelenségek között, de

ilyen rövid időn belül még sosem került sor újabb fehéredésre.

A szakemberek ezúttal nyolcezer kilométeren vizsgáltak át csaknem 800 korallzátonyt és az eredmények szerint az ausztrál Nagy-korallzátonynak mindössze a déli harmada maradt viszonylag érintetlen.

Az egyetem tengerbiológusa, James Kerry példátlannak nevezte a károkat.

Mint fogalmazott: "azt mondanám, hogy a középső szakasz jelenleg ugyanolyan mértékű korallfehéredést szenved el, mint tavaly az északi harmad".

A szakember szerint azoknak a koralloknak, amelyeket immár második egymást követő éve sújt a fehéredés, nincs esélyük a regenerálódásra. A virágállatoknak ugyanis nagyjából tíz évre és a tengervíz gyors lehűlésére van szükségük ahhoz, hogy regenerálódjanak egy-egy súlyos korallfehéredés után.

A kutatók rámutattak, hogy a mostani fehéredés - ellentétben a tavalyival -, ráadásul a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség közreműködése nélkül zajlik.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.

A Nagy-korallzátony 700 kilométeres északi harmadán a virágállatok 67 százaléka elpusztult a tavalyi fehéredés során.

A mostani fehéredés pontos kiterjedéséről csak a vízben végzett vizsgálatok után tudnak részletes adatokkal szolgálni a kutatók.