A Current Biology című amerikai folyóirat aktuális számában közölt tanulmány szerint a bonobók (Pan paniscus) a kor előre haladtával egyre messzebb nyújtják ki a karjukat társaik kurkászása közben. A távollátással küzdők számára a közeli tárgyak homályosak, azonban a távoli tárgyak élesen látszanak.

A Kiotói Egyetem Emlőskutató Intézetében dolgozó Riu Heung Dzsin, a tanulmány szerzője szerint a vadon élő bonobóknál nagyjából negyvenéves kor körül kezdenek jelentkezni a távollátás tünetei.

A kutatókat meglepte, hogy ilyen hasonlóságot fedeztek fel a bonobók és a modern emberek között. "Ez azt sugallja, hogy a szem elöregedésének folyamata nem változott sokat az előemberek és a csimpánzok (Hominina és Panina öregnemek) óta, még ha a modern emberek élettartama jóval hosszabb is, mint a csimpánzoké és a bonobóké" - jegyezte meg közleményében a szakember.

A kutatók már korábban is felfigyeltek arra, hogy az idősebb bonobóknak nagyobb távolságra van szükségük a kurkászáshoz, ám nem tulajdonítottak nagy figyelmet a jelenségnek.

A szakemberek most digitális fotókat felhasználva nézték meg, hogy 14 különböző korú, vadon élő bonobó milyen távolságból kurkássza társait. Az állatok kora 11 és 45 év között mozgott. Az eredmények szerint a kurkászási távolság egyre nőtt, ahogy az állatok öregedtek.

A kutatók szerint a távollátás negatív hatással lehet az egyedek társadalmi életére, ami magyarázatot adhat arra, hogy az idősebb példányok miért kerülnek háttérbe, amikor az állatok kurkászó társat választanak maguknak.

A távollátással küzdő embereknek gondjaik vannak a sötétben látással is, ami hatalmas kihívást jelenthet az esőerdők lombozatának árnyékában élő bonobók számára.

A mostani eredmények azt sugallják, hogy a távollátás talán nem is a modern életmód - az olvasás és a képernyő nézésének - következménye, hanem az öregedéssel járó természetes folyamat, amely a múltunkban gyökeredzik.