A közlemény szerint Dobó Jánost április 4-én, szombaton este érte a halál.
Dobó János 1942-ben született Máramarosszigeten. Családjával 1944-ben települt át Magyarországra. Középiskolai tanulmányait Veszprémben végezte. Érettségi után a Veszprém megyei Tanácsi Építő Vállalatában adminisztrátorként dolgozott, majd 1962-1967 között a VEGYTERV Építész Irodájában konstruktőri és segédtervezői feladatokat kapott. Ott került kapcsolatba az ipari építészettel, amely később egész építészeti pályáját meghatározta.
1965-ben felvételt nyert a BME Építészkarára, 1970-ben a Középülettervezési Tanszéken diplomadíjjal végzett. 1974-1976 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskolájának III. ciklusát, mesterei között volt Plesz Antal, akihez később életre szóló barátság fűzte. Pályáját az IPARTERV-nél kezdte, 1986-ig ott volt vezető tervező, legjelentősebb munkái – a miskolci Patyolat központi telephelye, a budapesti Taurus raktárbázis, a móri Elektródagyár – ehhez az időszakhoz köthetők.
1986-tól a MATERV egyik műtermét vezette, egészen 2002-es nyugdíjba vonulásáig. 1991-1994 között ezzel párhuzamosan Csopak főépítészi hivatalát vezette. Ipari, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények mellett a tervei között több iskolabővítés, kulturális központ, szálloda is szerepel, valamint településtervezéssel, városközpont-beépítési tervekkel is foglalkozott.
Nagyobb munkái mellett mintegy 20 családi házat tervezett – írták a közleményben.
Kiemelték, hogy építész tevékenysége mellett Dobó János 1976-tól a Műegyetem építész karának korrektoraként, majd 1986-1990 között a MÉSZ Mesteriskolájának mestertanáraként nagy hatást gyakorolt az utána következő építész generációra. 1990 után az Ybl Miklós Főiskola tanáraként és a BME építész karának diplomabizottsági tagjaként folytatta ezt a tevékenységét. Emellett évtizedeken át szerepet vállalt a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara munkájában bizottságok tagjaként és vezetőségi tagként.
A Magyar Művészeti Akadémia 2011-ben választotta rendes tagjává.
Dobó János munkásságát 1980-ban ÉVM Nívódíjjal és miniszteri dicsérettel, 1981-ben Ybl Miklós-díjjal, 1984-ben az IPARTERV Nívódíjával, 1989-ben ismét ÉVM Nívódíjjal jutalmazták. 1970-ben "Egyetemisták a fővárosért" Diplomadíjat kapott, 1980-ban a Magyar Építőipar folyóirat oklevelét vehette át, 1989-ben "Veszprém megyéért" kitüntetéssel ismerték el.
Dobó Jánost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
