A kutatást, amelynek eredménye a New England Journal of Medicine legutóbbi számában jelent meg, 1643, 50 és 69 év közötti beteg részvételével végezték. A betegeket véletlenszerűen választották ki, egy csoportjuknál műtéttel távolították el a daganatot, a másik csoport résztvevői sugárkezelést kaptak, a harmadik csoportbelieket pedig szoros megfigyelés alá helyezték. Ez utóbbi rendszeres klinikai prosztatavizsgálattal, szövetmintavétellel és PSA-szint mérésével jár.

A betegség megállapítása után tizenhét paciens halt meg, nyolcan a megfigyeltek csoportjából, öten a műtöttek közül és négyen a sugárkezelésen átesettek közül. A megfigyeltek között lévőknek nagyobb volt az áttét kialakulásának kockázata. Az áttét azonban nem mutatott jelentős különbséget a daganat, illetve a más okok kiváltotta halálozási kockázat között.

"A kutatásból arra lehet következtetni, hogy a lokalizált prosztatarákban szenvedő férfiaknál a szoros megfigyelés nem jelent sokkal nagyobb veszélyt, és elkerülhetőek a sebészeti beavatkozásnak a szexuális aktivitásra és a belekre gyakorolt káros mellékhatásai" - vélte John Burn, a nagy-britanniai Newcastle-i Egyetem genetika professzora, aki nem vett részt a tanulmányban.

Egy idén megjelent tanulmány szerint az Egyesült Államokban diagnosztizált férfiak 40-50 százaléka választja a szoros megfigyelést. Az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) szerint a prosztatarákban szenvedő férfiak többsége túléli a betegséget. A betegség lassú lefolyású, de egyes esetekben végzetes lehet.

2012-ben egy független szakértőkből álló, a szövetségi kormány által felkért csoport azt ajánlotta, hogy ne végezzenek rutinjellegű PSA-szűréseket. A csoport szerint számos daganat soha nem nő meg akkorára, hogy a paciens életét veszélyeztetné, és a műtéti, illetve sugárkezelés gyakran fölösleges, de káros mellékhatásokat okoz.

Az Egyesült Államokban évente mintegy 181 ezer prosztatarákot diagnosztizálnak, 2016-ra a becsült halálesetek száma 26 ezer.