„A két vár – Margat és Krak des Chevaliers – Szíria tengerparti régiójában van, és mindkettőt a ma látható formájában a Johannita Lovagrend építette a 12. században, illetve a 13. század legelején. Margat és Krak des Chevaliers vára a legnagyobb várak, ebben az időben hozzájuk fogható méretű és kidolgozottságú fejlett erődítményrendszerek nem nagyon épültek Európában. Margat vára rendkívül gazdag régészeti leletekben, és korábban senki sem ásott benne, nem kutatta” - mutatta be a kutatásuk helyszínét Major Balázs.

A munkálatokat vezető régész a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Nyári Régészeti Táborában számolt be legújabb eredményeikről.

Kiemelte: a legfontosabb eredményének azt tartja, hogy létrejött egy nagyon jól együtt dolgozó, magyar és szír kollégákból álló csapat. „2007-ben történt az első kapavágás, és az elmúlt években körülbelül 130 magyar kolléga fordult meg a várban, és dolgozott ott” - mondta.

Az utolsók között kitartanak

Az arabista hangsúlyozta, hogy ők soha nem is hagyták el Szíriát.

„Mi vagyunk a több mint 150 külföldi régészeti misszió közül az egyetlen, akik kitartottunk"

"Azt mondtuk, hogy ha barátságos időkben élveztük a szírek vendégszeretetét, akkor kötelességünk kitartani mellettük a nehéz időkben is. Már csak azért is, mert – ellentétben a közhiedelmekkel – a szírek abszolút többségének esze ágában sincsen elhagynia a hazáját, hanem próbálnak kitartani, építkezni, és már a jövőre készülni” - fogalmazott Major Balázs.

„Azoknak a millióknak a többsége pedig, akiknek a korábbi lakóhelyük elpusztult, a környező országokban vagy a lehető legközelebbi ponton várja, hogy hazatérhessen. Tehát a szíreknek csak egy nagyon kicsi, töredék része indult el Európa irányába. Sokan bizakodnak még a jövőben, nemcsak mi vagyunk optimisták” - közölte a régész.

Európai ésszel felfoghatatlan pusztítás

A kutató azt is elmondta, hogy a háború iszonyatos pusztítást végzett és végez Szíriában.

„Az ország jelentős része olyan szinten elpusztult, hogy az szinte felfoghatatlan európai ésszel"

"Több mint tízmillió ember lett földönfutó, menekült. Jelentős részük Szírián belül húzta meg magát – többek között azokon a területeken, ahol dolgozunk” - mesélte.

Elmondta: arról viszonylag kevés szó esik, hogy nemcsak Törökországban vannak szír menekülttáborok, hanem Szírián belül is, amelyek szinte semmilyen segítséget sem kapnak.

Szerencsés és kevésbé szerencsés várak

„Az ország nem minden részét érintette a háború. A tengerparti zónában például – ahol Margat vára is van – háborús cselekmény az elmúlt öt évben nem zajlott. Ez egy meglehetősen biztonságos és jól őrzött vidék. Ha nem lehetne itt látni a menekülteket, az iszonyatos elszegényedést, az elesettek képeit kifüggesztve az utak mentén, a szülőhelyükhöz legközelebbi téren, akkor talán nem is nagyon érzi az ember, hogy egy háborús országnak az egyik szegletében van” - számolt be az arabista.

„Az UNESCO-virágörökség részét képező Krak des Chevaliers-t három évvel ezelőtt meglátogatták az ellenállók, akik bevették oda magukat, és onnan lőtték másfél éven keresztül a környező településeket. Őket egy nagyon hosszú ostrommal sikerült a szír hadseregnek kiűznie, és felszabadítania a várat. A vár komoly sérüléseket szenvedett, többek között ezért kértek fel minket arra, hogy segítsük a károk felmérését, segítsünk a helyreállítás megtervezésében, és a vár bemutathatóvá tételében. Hiszen itt már mindenki arra készül, hogy mi lesz a háború után. Elsősorban a belső várudvar kárfelmérésén dolgoztunk” - folytatta Major Balázs.

Tragédiák

A régész elmondta, hogy nem nagyon van olyan család Szíriában, ahol ne veszítettek volna el közvetlen hozzátartozót.

„Szerencsére a szír munkatársaink többsége nem kell, hogy harcoljon a háborúban, a kollégáink nagy része most is végzi a munkáját – néha egészen elképesztő körülmények között. De sajnos már mi is veszítettünk el ismerősöket."

"Az egyik legkedvesebb diákunk, egy keresztény legény a damaszkuszi egyetemről tavaly esett el”

- mondta az arabista.

Hozzátette: a legtöbben nem a frontvonalon, hanem régészeti munkavégzés közben veszítették az életüket. Igaz, azon a területen, ahol kutatnak, az ilyen nagyon ritka.

Egyetemek és közoktatás

A szír oktatási rendszerrel kapcsolatban Major Balázs elmondta: sajnos az aleppói egyetem jelentős része komoly károkat szenvedett, de ettől függetlenül most is – ahogy csak lehet – próbálnak oktatni.

„Onnan is van egy hallgatónk, akinek én vagyok a témavezetője, szokott velünk jönni dolgozni. Most sajnos nem tudott kijutni Aleppóból, mert az ő negyedüket is folyamatosan lőtték” - mesélte a magyar régész.

„Az ország másik fontos egyeteme, a homszi egyetem nagyon súlyos károkat szenvedett, a latakiai egyetem viszont zavartalanul működik. Az ország legnagyobb egyeteme, a negyedmillió hallgatóval bíró damaszkuszi egyetem oktatása szintén akadozik. De az elmúlt öt évben több mint 120 hallgató és oktató halt meg, amikor rakéták csapódtak be az egyetem különböző épületeibe. Ettől függetlenül a hallgatók járnak az egyetemre, amiért nagyon komoly elismerés illeti mindannyiukat” - fogalmazott az arabista.

A közoktatási rendszerrel kapcsolatban Major Balázs elmondta: mivel a szír lakosság több mint fele, azaz több mint tíz millió ember lett földönfutó – és ezek jelentős része menekülttáborokban kénytelen létezni – tragikus a helyzet. „Több millió gyermek és iskoláskorú nem jut megfelelő oktatáshoz” - mondta.