Az Osztrák Régészeti Intézet (ÖAI) pénteki közlése szerint az ivó a 7. évszázad elejéről származik és bepillantást enged az akkori idők hétköznapjaiba.

Az intézet éves ásatása keretében került elő a különleges leletegyüttes. A munkálatok azért váltak szükségessé, mert az egykori város egy völgymélyedésben, két hegy között helyezkedett el, majd a város elnéptelenedése után az egykor sűrűn beépített hegyoldalak csúszni kezdtek, a talajomlás pedig veszélyeztet számos feltárt, régészetileg jelentős területet. A szakértők ezért folyamatosan figyelik a változásokat és támfalakat emelnek a romok védelmére.

Az egyik ilyen fal építésekor bukkantak az ivóra régészek. Számos épségben megmaradt edényből - ivókelyhekből, tálakból, tányérokból és korsókból - következtetnek arra, hogy egy késő-antik kocsmáról van szó. A helyiségben megőrződtek padok és kisebb asztalok, sőt egy polc is, rajta edényekkel.

Az, hogy a kocsma ilyen jó és teljes állapotban megmaradt, valószínűleg annak köszönhető, hogy nagyon hirtelen szakadt vége a vendéglátásnak. (A várost 614-ben egy földrengés félig romba döntötte.) A készlet egyszerűen a padlón hevert, és úgy tűnik, soha senki nem tett kísérletet a hely újraépítésére.

Számos pénzérmét is találtak, amelyek bizonyítják, hogy Hérakleiosz bizánci császár uralkodásának ideje alatt (610-641) jelentős, drámai változás állt be a város pénzforgalmában - mondta Nikolaus Schindel, az ÖAW munkacsoportjának vezetője.

Az uralkodó háborút vívott az iráni szászánidákkal, Epheszoszt vélhetően meg is hódíthatták a kutatók feltételezése szerint.

"A súlyos, nagy pénzérmék szokatlanul nagy száma bizonyítja, milyen hatalmasak voltak a károk, hiszen még ezeket sem tudták elrejteni" - hangoztatta Schindel.