A hajó felújítása vagy megvásárlása már többször is felmerült, gyakorlati megvalósításra azonban még nem került sor.

A monitor hadihajótípust a sekély vizű kikötőkben és folyókon való használatra fejlesztették ki Amerikában. A Bodrogot 1904-ben bocsátották vízre az újpesti hajógyárban a legkorszerűbb hajózási és hadi felszereléssel. Belgrádba tíz évvel később, 1914. július 28-án került.

A Bodrog vezette az Osztrák-Magyar Monarchia titkos, több ezer katonával végrehajtott támadását, amelynek célja Belgrád elfoglalása volt. A város védői azonban tüzet nyitottak a hajókra, a katonákat szállító hajók felborultak, és mintegy ezren vesztették életüket. A szerb katonák felrobbantották a vasúti hidat is, így akadályozták meg a szárazföldi támadást.

A Bodrog a háború első két évében a Duna szerbiai szakaszán teljesített szolgálatot, majd Romániába vezényelték. A háború végén a visszavonuló hajók védelmét látta el, végül ez lett az egyetlen hajó, amely nem jutott haza, 1918. október 31-én egy homokzátonyon megfeneklett.

A szerb hadsereg elkobozta, átnevezte, és Sava (Száva) néven saját szolgálatába állította, így a második világháborúban és azt követően a jugoszláv hadsereg hajójaként működött.

Többször is úszó múzeummá akarták alakítani, végül 2005-ben részleges örökségvédelem alá helyezték - és ezzel megmentették attól, hogy a bontóba kerüljön -, de továbbra is uszályként működik.

A belgrádi Kortárs Történeti Intézet szeretné felújítani-újjáépíteni mint a tágabb szerb és az osztrák-magyar örökség egyedülálló emlékét, amely turisztikai célokat is szolgálhatna.