A világon példa nélküli módon a szülés után a 31 éves agyhalott asszony öt szervét négy, szervátültetésre váró beteg kapta meg - tette hozzá az aneszteziológus professzor.

"Egy életből öt élet lett" - fogalmazott az egészségügyi államtitkár a sajtótájékoztatón. Szócska Miklós köszönetet mondott a rendhagyó folyamatban részt vevő orvosoknak és szakdolgozóknak, valamint az elhunyt édesanya családjának, akik együtt "az életet választották", a gyermek megszületése és az ép szervek átültetése mellett döntöttek.

Molnár Csilla egyetemi docens, aneszteziológus-intenzívterápiás orvos, az idegsebészeti intenzív osztály vezetője felidézte, hogy a terhessége 15. hetében járó nőt agyvérzés miatt életveszélyes állapotban vitte mentőhelikopter áprilisban a DEOEC idegsebészeti klinikájára.

A fiatal nőt megműtötték, de két nappal később beállt nála az agyhalál, a magzat viszont nemcsak élt, hanem az ultrahangvizsgálat szerint élénken mozgott - tette hozzá.

A váratlanul drámai helyzetbe került élettárs-apa, az asszony szülei és orvosai is rendkívüli döntés elé kerültek: hagyják-e meghalni a 15 hetes magzatot vagy próbálják meg a szinte lehetetlent, fenntartani az agyhalott anya szervezetének működését, és felnevelni az anyaméhben a magzatot addig, amíg életképesen megszülethet a gyermek?

Végül az élet mellett döntöttek - mondta Molnár Csilla. A lelki megpróbáltatás és az orvosszakmai kihívás is óriási volt: egy halottnak tekinthető asszony szervtámogató kezelése zajlott, magzata védelme és későbbi világrajövetele érdekében - tette hozzá.

Fülesdi Béla megjegyezte: tizenegy orvosi szakma összefogásának és kilencven napig tartó küzdelmének eredményeként született meg császármetszéssel a terhesség 27. hetében az egészséges, 1420 grammos baba.

Balla György akadémikus, a DEOEC gyermekgyógyászati intézetének igazgatója felidézte újszülött osztályuk mottóját, amely szerint mindenkinek esélyt kell adni. A céljuk az volt, hogy legalább a terhesség 24. hetéig az anyaméh táplálja a magzatot és utána egészségesen világra segítsék.

Megszámlálhatatlanul sok orvosi problémát leküzdve eredményesen növelték az agyhalott nő méhében a magzatot, egyfajta "jelzőrendszer" volt az anyaméhben, folyamatos információkkal szolgáltatva arról, hogy a méhlepény életképes - fűzte hozzá a professzor.

Kovács Tamás Szilveszter szülész-nőgyógyász egyetemi docens a sajtótájékoztatón felidézte: sokáig nem volt biztos abban, van-e joguk egy emberi lényt előre tervezetten arra ítélni, hogy anya nélkül jöjjön a világra, így élje le életét.

Végül a találkozások a családdal győzték meg arról, hogy a gyermek az elhunyt anya továbbélését jelentheti majd a gyászoló apának és a nagyszülőknek - tette hozzá.

A baba egyébként a terhesség 20. hetében - amikor kiderült a neme - az intenzív osztály dolgozóinak biztatására nevet kapott a családtól. A nővérek ezután nevén szólították, beszéltek hozzá, a kórteremben folyamatosan szólt a rádió, hogy a magzat mindig halljon emberi szót és zenét. A sajtótájékoztatón a család kérésére nem árulták el a gyerek nemét.

A császármetszés után az orvosok és a családtagok úgy döntöttek, hogy az agyhalott édesanya szerveivel másokon is segítenek: négyen különböző ember kapta meg az asszony szívét, máját, hasnyálmirigyét és két veséjét - közölte az MTI érdeklődésére Fülesdi Béla.

Elmondta: a nemzetközi szakirodalomban csak néhány olyan esetet ismernek, amikor a magzatok végül agyhalott anyától világra jöttek, de ők idősebb terhességi korban voltak.

Ez az első eset azonban, hogy az agyhalál bekövetkezte után 92 napon át transzplantálható állapotban tartották, majd átültették az agyhalott szerveit - mondta a professzor.