A Barbourula kalimantanensis nevű békára még 2007 augusztusában bukkantak egy expedíció során - jelentette be David Bickford, a Szingapúri Nemzeti Egyetem evolúcióbiológusa, aki társszerzője annak a tanulmánynak, amely ezen a héten jelent meg a Current Biology című szaklapban.

David Bickford szerint a faj az első, a tudomány által ismert tüdő nélküli béka, és azon kétéltűek számát gyarapítja, amelyek az oxigénfelvétel e szokatlan módját választották. Eddig a szakemberek csak néhány tüdő nélküli szalamandrát, valamint a féreggőtét ismerték ebből a csoportból.

"Ez a bolygónkon található legősibb, egyben legkülönösebb békafaj" - mondta David Bickford a barna, dülledtszemű teremtényre, amely teljesen ellaposodik, amikor átsiklik a vízen.

Graeme Gillespie, az ausztráliai Victoria állambeli állatkertek tudományos igazgatója evolúciós kuriózumnak nevezte a békát, hozzátéve: a laboratóriumban felboncolt nyolc egyed alapján ki lehet jelenteni, hogy a tüdőnélküliség a faj sajátossága, és nem a természet szeszélye.

Alkalmazkodott

David Bickford feltételezése szerint a béka azért mondott le a tüdőről, hogy alkalmazkodjon a nehéz környezeti feltételekhez: hideg, gyorssodrású, oxigénben gazdag vizű folyókban volt kénytelen boldogulni.

Meggyőződése szerint a béka segítségével a tudósok megérthetik, hogyan segítik elő a környezeti tényezők az extrém evolúciós alkalmazkodást. Az összes többi béka rendelkezik tüdővel, még a Barbourula kalimantanensishez legközelebb álló faj is, amely a Fülöp-szigeteken él.

A szakemberek felhívták a figyelmet a folyók élővilágának megóvására. Az utóbbi években az illegális fakitermelés és aranybányászat miatt ugyanis jelentősen nőtt a borneói folyók szennyezettsége.