A magyar női jégkorong-válogatott a szlovákok és az osztrákok legyőzése után 2–1-re kikapott a házigazda németektől a hétvégi, bremerhaveni olimpiai selejtezőtornán, így nem jutott ki a milánó-cortinai téli ötkarikás játékokra. Kreisz Emma, a magyar válogatott csatára az InfoRádióban értékelte a mérkőzéseket, és többek közt azt mondta, még kettős érzés uralkodik benne.

Néhány tizedmásodpercen múlott, hogy Baker Taylor döntetlenre mentse a németek elleni meccs rendes játékidejét, és akkor jöhetett volna a hosszabbítás. Mit érez most?

Csalódottak vagyunk, mert győzni szerettünk volna az utolsó meccsen is. Elhittük, hogy nyerhetünk, és erre megvolt minden esély. Most nagyon fáj még ez a vereség, hiszen nem értük el a célunkat. Ugyanakkor azt hiszem, büszkék lehetünk magunkra, mert ami tőlünk tellett, azt megtettük. Ilyen a hoki, ilyen az élet, ez most így alakult sajnos.

A szlovákokat a rendes játékidőben, míg az osztrákokat hosszabbításban győzték le, majd következett a házigazda német válogatott elleni találkozó. Nehéz megemészteni, hogy ilyen kevésen múlott az, hogy csoda történjen?

Mindent megtettünk azért, hogy a végén mi örülhessünk. Egy jó csapattól kaptunk ki a sorsdöntő meccsen, de egyébként mind a három mérkőzésünk rendkívül kiélezett volt. Előzetesen is arra számítottunk, hogy mindegyik ellenféllel szemben nehéz dolgunk lesz. Megküzdöttünk minden egyes pontért és gólért, sajnos a végén ez nem volt elég.

A végjáték nagyon izgalmasan alakult, majdnem sikerült az egyenlítés a németek ellen.

Igen, sok kérdés felmerült bennünk ezzel kapcsolatban, de ezzel már nem tudunk mit kezdeni. Nem tudjuk megváltoztatni a történteket. Nem mi döntjük el, hogy mi a végső döntés, hanem a bírók, és ezt tiszteletben kell tartanunk. Innentől kezdve nem tehetünk mást, minthogy elfogadjuk a vereséget. Most ilyen eredmény született, menni kell tovább.

Néhány tizedmásodperccel a dudaszó előtt vagy után esett az a bizonyos egyenlítő gól. Ezen ment a vita közvetlenül a meccs után, ezt tette szóvá Pat Cortina szövetségi kapitány is.

Sajnos a bírók döntése szerint a dudaszó után született a gólunk. A kosárlabdában ezt megadnák, a hokiban viszont a szabályzat szerint nem, és ezt el kell fogadnunk.

Mi hiányzott ahhoz, hogy történelmi sikert elérve kijusson az olimpiára a válogatott?

Erre sajnos nem tudom a választ. Ha tudnám, akkor lehet, hogy most mi örülhetnénk. Nem tudom, mi hiányzott. Tényleg nagyon régóta készültünk kifejezetten erre a tornára, és arra, hogy véghez tudjuk vinni azt, amire mindannyian vágytunk. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert összeálltunk, együtt küzdöttünk a végsőkig. Nagyon fáj, de ez most sajnos nem volt elég.

Mit jelentett volna egyébként a válogatottnak, ha kijut a téli olimpiára?

Egy szóval: mindent. Ezzel keltünk, ezzel feküdtünk. Azért játsszunk, azért szeretjük ennyire ezt a sportágat, mert egyszer talán majd elérhetjük a legnagyobb álmunkat, az olimpiai szereplést. Küzdünk tovább, mert nem mondtunk le róla.

Akkor azt gondolja, hogy a következő években újra adódik majd egy ilyen nagy lehetőség?

Én teljesen pozitívan állok ehhez. Nyilván az idősebbek már a jégkorong után karrierjükre is gondolnak, ők más helyzetben vannak. Azt gondolom, nagyon tehetséges és igazán motivált fiataljaink vannak, hiszen az U18-as válogatottunk feljutott az A csoportba. Összességében azt hiszem, szép jövő vár a magyar női jégkorong-válogatottra.

(A nyitóképen: Kreisz Emma (balra), valamint a német Katarina Jobst-Smith, Laura Kluge, Nicola Hadraschek és Carina Strobel a női jégkorong olimpiai selejtezőtorna harmadik fordulójában játszott Németország–Magyarország mérkőzésen a bremerhaveni Eisarenában, 2025. február 9-én.)