Azt mondják az andorrai kollégák, hogy a csapatukból csak két-három játékos profi, azaz nem dolgozik a futball mellett. Ez nyilván így van, mindazonáltal az kétséges, hogy a többiek tényleg „csak” szabadidős futballisták lennének. Vagy csoda, hogy például a svájciaktól csak 2-1-re kaptak ki otthon. Kétségtelen, hogy az előző selejtező-sorozathoz képest, a franciaországi Eb-re vezető, s az andorraiak számára áthatolhatatlan akadályokat tartalmazó úton, még itt, Andorra la Vellában is rendre súlyos vereségek érték őket, most pedig a lettektől 1-0-ra, a svájciaktól 2-1-re kaptak ki, majd döntetlent játszottak a feröeriekkel, akikkel, már Bernd Storck irányításával, a magyar csapat sem bírt könnyen Budapesten.
Mi a titka a helyieknek? Rövid itteni tapasztalataink alapján maga a pálya. Angol stílusú, mondhatnánk egy régi panelt elővéve, arra utalva, hogy közel van a játéktér a szűkös nézőtérhez, de akkor azt is hozzá kell tenni, ilyen pálya az angol ötödik vonalban van.
A talaja az igazán különleges, Bernd Storck egy szőnyeghez hasonlította,
s megjegyezte, teljesen más, mint amilyen a hazai edzőközpontban van. Az itteniek nagyon óvják, a magyar csapat, például, csak keveset gyakorolhatott rajta, az első andorrai edzését csak nyolcvan kilométeres buszozás után tudta megtartani, nehezen találni a principátusban egy másik „jó” műfüves pályát. Tegnap volt alkalmunk szó szerint kéz közelbe kerülni a játéktérrel, nagyon száraz, nagyon kemény, mindenhez van kedve rajta az embernek, csak, például, becsúszni nem. Lassan olyan lesz az andorraiaknak ez a pálya, mint a bolíviaiaknak a magaslat.
A magyar csapat összeállítása még néhány órával a meccs előtt is kérdéses. Kádár Tamás nem edzett az elmúlt napokban, a játéka kétségessé vált. A gond csak az, hogy balhátvédben ő az első számú jelölt, de korábban már kidőlt Korhut Mihály, aztán az oroszok elleni mérkőzésen Hangya Szilveszter is. Elek Ákos, aki játszott már ezen a poszton, még klubja, a Kajrat bajnoki meccsén intézte el a bokáját, nem is tudott eljönni Andorrába. Nincs itt a szinte a két oldalon minden szélsőposzton bevethető Lovrencsics Gergő sem. Az oroszok ellen Bese Barnabás játszott a második félidőben ezen a poszton, de jobbhátvédben sem állunk sokkal jobban. Kérdeztük a kapitányt, nem fontolgatja-e, hogy esetleg áttér a háromhátvédes rendszerre, azt mondta, már tudja a megoldást, de egyelőre titok, nem akarja, hogy az andorrai újságírók is meghallják. (Nevetett azért kísérőként, alkalmasint ő is bízik abban, hogy nem ez lesz a kulcsposzt a mérkőzésen.)
Azért nyolc-kilenc név nagy biztonsággal megtippelhető: Gulácsi, Bese, Paulo Vinícius, Lang, Nagy Ádám, Dzsudzsák, Gyurcsó és Eppel nagy valószínűséggel játszani fog. Márkvárt is „esélyes”. Kalmár lehet az egyik, aki „kijátszotta” magát a kezdőből az oroszok ellen, a helyén Kleinheisler a favorit, de a kollégákkal beszélgetve az szűrtük le, az sem lenne bomba meglepetés (különösen tudva azt, Storck szeret váratlant húzni), ha a lengyel bajnoki hajrában jó formába lendült Nagy Dominik is bekerülne a kezdőbe.
Dzsudzsák Balázs szerint nagyon fontos, hogy gyorsan vezetést tudjunk szerezni, tegyük hozzá, tényleg fontos, mert a legutóbbi három mérkőzésén nem szerzett gólt a válogatott. A példa, persze adott, mert ősszel, Rigában tényleg alapvetően befolyásolta a mérkőzés képét, hogy Gyurcsó Ádám gyorsan gólt tudott szerezni.
Az andorraiak azt is tudakolták Storcktól, hogy számít-e arra, hogy hazai környezetben támadóbban játszik-e majd Koldo Álvarez együttese. Nem könnyű mesterség kapitánynak lenni, s például egy ilyen kérdésre udvariasan felelni, de a mi kapitányunk kivágta magát. Inkább arról beszélt, hogy szerinte az andorraiak majd a korábbi jó hazai eredmények miatt nagyobb önbizalommal játszanak majd.
Na, ezt kellene gyorsan elvenni.