- Mi lehet a gyászos szereplés magyarázata?

- A legnehezebb edzői feladat egy ilyen helyzetben, amikor az ember sikeres a csapatával, megtalálni azt az ideális változtatási szintet, ami újabb motivációt tud adni a játékosoknak. Számunkra, amikor a sidney vízilabda aranyat követően Athénra és Pekingre készültünk a négy éves periódusban, szerencsésnek bizonyult, hogy szükség volt szakmailag is olyan játékos-cserékre a csapaton belül, ami újabb lökést tudott adni.

Abszolút érthető emberileg, amikor egy edző az aranyérmes csapatába egy kicsit beleszeret, és bizonyos döntéseket elodáz, mert döntő jelentőségű az az emlékkép, hogy nyert a csapata. Ugyanakkor nem csak azok a játékosok lesznek motiváltak, akik frissen bekerülnek egy győztes csapatba, hanem azok is, akik meg tudják tartani a helyüket. Hiszen látják, nincs biztosításuk arra, hogy bent maradnak a csapatban.

Azt gondolom, hogy ez a spanyol csapat nagyon a dél-afrikai emlékek alapján lett összerakva.

- Belülről egy világklasszis sportoló, illetve egy csapat mennyire érzi azt, hogy egy korszaknak vége és jelentős változásokra van szükség?

- Ezt akkor érzi, amikor lefújják azt a meccset, amivel a korszak befejeződött. Addig úgy gondolja, hogy valaki, ahogyan a múltban, át fogja lendíteni a holtponton. Igazából ritka az, hogy belül jelentkezzenek azok az impulzusok, amelyek a vészcsengőt megnyomják. Inkább úgy érzi az ember a sok pozitív emlék alapján, hogy ez velünk soha nem fog előfordulni.