A második negyed már a magyar csapaté volt, a kívülről félelmetesen tüzelő Szívós Márton vezérletével fordított. A mérkőzés félidejében 6-5-re vezetett Benedek Tibor együttese, amely még kettős emberhátrányt is megszenvedett. Szívós mellett egy másik Márton, Vámos, no meg a kapus, az ihletett formában védő Nagy Viktor remekelt. 

A harmadik negyedben a legnagyobb magyar kapushagyományokat folytató, Jeney Pierre-t, Molnár Endrét, Szécsi Zoltán idéző Nagy Viktor - bocsánat a rossz szóviccért - már nem is nagy, hatalmas volt. Büntetőt védett, megbabonázta a horvátokat. A magyar csapat kétgólos előnnyel, 9-7-tel kezdhette az utolsó nyolc percet.

Az pedig maga volt a tömény izgalom. A horvátok, érvényesítve fizikai fölényüket, s kihasználva az emberelőnyöket, kiegyenlítettek, hiába védett Nagy Viktor újabb ötméterest, 10-10-nél utolérték a magyarokat. Három perccel a vége előtt egálból kezdődhetett szinte minden előről. Fontos volt, ki szerzi a következő gólt. Mit fontos, sorsdöntő. Két testvér, két olimpiai bajnok játszott össze: Varga Dániel pontos löbbölése után Varga Dénes húzta a horvát kapuba a labdát. A gól maga volt az a varázslat, amit lassan száz éve magyar pólónak nevez a világ.

Az utolsó percben is emberfórban támadhattak a horvátok, de nem lőttek gólt. A magyar csapat is kapott egy előnyt az utolsó 21 másodpercre, de akkor már senki sem akart támadni, tökéletesen megfelelt a labdaszárítás. A megfiatalított magyar válogatott óriási sikert elérve, talán nem túlzás, a várakozást messze felülmúlva, bejutott a világbajnoki döntőbe. 

Ez a siker - s még nincs vége a tornának - ékes bizonyítéka annak, hogy a generációváltás megtörtént, de magyar póló nélkül továbbra sincsen világelit.