Kezdésként érdemes felidézni a selejtezők nyolcadik csoportjának végeredményét: a selejtezősorozatot 7 győzelemmel és 3 döntetlennel, 21 rúgott és 5 kapott góllal Horvátország nyerte meg. A második helyen Svédország végzett 8 győzelemmel és 2 vereséggel, 30 rúgott és 4 kapott góllal.
/>/>
/>/>Mindkét válogatott egyenes ágon kvalifikált a németországi vébére: a horvátok csoportelsőként, míg a svédek legjobb másodikként lehettek ott - pótselejtező nélkül - a tornán.
/>/>
/>/>A magyar csapat ebben a csoportban 50 százalékos teljesítménnyel 14 pontot szerzett. Négy győzelem és 2 döntetlen mellett 4 vereséget is elkönyvelhetett Lothar Matthaus csapata.
/>/>
/>/>Ez a teljesítmény a csoport negyedik helyéhez volt elég, ráadásul a válogatott, akárcsak az elmúlt 20 évben - egyetlen kivételtől eltekintve - ismét nem tudott legyőzni olyan csapatot, amelyik a végén a csoportban előtte végzett. A magyar válogatott negatív (!) gólkülönbséggel: 13 rúgott és 14 kapott góllal zárta a selejtezőket.

/>/>Horvátországgal először 2004 szeptemberében játszott a magyar csapat. A zágrábi találkozón már 10 perc után emberhátrányban focizott a válogatott, mivel Huszti Szabolcs pont úgy könyökölt egy felugrásnál, mint másfél évvel később De Rossi az olasz-amerikai vébémeccsen.
/>/>
/>/>Huszti gyorsan mehetett zuhanyozni, a csapatot pedig simán kiütötték a horvátok (3-0). A magyar válogatott szövetségi kapitánya a mérkőzés végén - korrektül - azt mondta, hogy csapata a középpályán pontatlanul játszott, így nem jutott el az ellenfél kapujáig.
/>/>
/>/>Svédországba egy hónap múlva utazott a magyar válogatott és megint 3-0-ás vereséget szenvedett. A svédek gólszerzői - minő meglepetés! - Ljungberg, Larsson és Svensson voltak. Egy évvel később játszották ennek a meccsnek a visszavágóját Budapesten, és Ibrahimovic 91. percben szerzett góljával győztek a svédek.
/>/>
/>/>Egy hónappal később, a számunkra már tét nélküli meccsen, a Puskás-stadionban 0-0-t játszott a Matthaus-csapat a horvátokkal.
/>/>
/>/>Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a magyar válogatott a két világbajnoki résztvevő ellen a lehetséges 12-ből 1 pontot szerzett, kapott 7 gólt és nem rúgott egyet sem.
/>/>
/>/>Leszerepelt csoporttársak
/>/>
/>/>A svédekről azt írta a svéd sajtó a vébé előtt, hogy az idei minden idők legerősebb nemzeti csapata. Hittük is, meg nem is. Azt azért látták a magyar fociszurkolók is, hogy az a svéd csapat, amelyik ellenünk a budapesti mérkőzésen csak egy szerencsés góllal nyert, nem éri utol az 1958-as ezüst- vagy a 94-es bronzérmes gárdát.
/>/>
/>/>Ugyanakkor Mezey György az utolsó olyan magyar edző, aki világbajnokságon irányította a magyar válogatottat, a legjobb négy közé várta őket Németországban. Ennek ellentmondani látszott, hogy a svéd válogatott nem egy "torna-csapat", azaz a nagy világversenyeken sosem futja ki magát. Az ázsiai vébén a 16, a kontinenstornán a nyolc között esett ki a svéd csapat, előbb hosszabbításban, majd utóbb tizenegyesekkel.
/>/>
/>/>Nos, a világbajnokságon beigazolódott, hogy ami elég a Matthaus-csapat szétzúzásához, édeskevés egy komoly versenyen. A svédek egy nem túl acélos csoportból nagy nehezen még továbbléptek, de az egyenes kieséses szakaszban gyorsan elbúcsúztak.
/>/>
/>/>A svéd válogatott a tornán 50 százalékosan teljesített: döntetlent játszott Trinidad és Tobago, illetve Anglia ellen. Hogy nem estek ki a csoportkör után az egy szerencsés gólnak köszönhető: Ljungberg rúgta Paraguay ellen a 90. percben.
/>/>
/>/>A németek elleni nyolcaddöntőben már a minimális esély is gyorsan elszállt a skandinávoknak: 35 perc alatt kétgólos hátrányba kerültek, és elvesztették az egyik középső védőjüket (még akkor is igaz ez, ha Lucic kiállításának jogosságát sokan vitatják).
/>/>
/>/>Még nagyobbat buktak a vébén a horvátok, pedig nemcsak a selejtezőcsoportot nyerték meg, hanem semleges pályán márciusban még Argentínát is legyőzték Prsóék. Aztán minél közelebb került a nyitómeccs, annál gyengébben teljesített a horvát válogatott.
/>/>
/>/>Felkészülési meccsen ikszeltek a nem túl acélos iráni csapattal, kikaptak Lengyelországtól és Spanyolországtól is. Hiába mondta Kranjcar kapitány, hogy a horvát futball nagyon sokat változott nyolc év alatt: az attraktív, támadásban jeleskedő játékosokat felváltották a védekezésben is hasznosan teljesítő, ügyes játékosok, akik stabilitásukkal fontos pontokat hozhatnak a vébén.
/>/>
/>/>A közvélemény nem akart hinni neki, hiszen egyre kevésbé jöttek az eredmények. Az még belefért a szurkolóknak, hogy az első csoportmeccsen a braziloktól csak egy góllal kaptak ki, de azt már nehéz volt megmagyarázni, miért nem sikerült legyőzni a japánokat.
/>/>
/>/>De még nem volt veszve semmi: nem kellett ugyanis különösebbet tenni a továbbjutáshoz, mint megverni a csak pótselejtezős kiskapun át Németországba érkező ausztrálokat.
/>/>
/>/>A horvátok kétszer vezettek, de kétszer szórakozták el az előnyüket, így nem sikerült továbblépniük. Két ponttal, 2 rúgott és 3 kapott góllal simán kiestek az egyik leggyengébbnek tartott csoportból. Ráadásul a csapat 10 sárga és 2 piros lapot szedett össze ezen a három meccsen, ami arra is utalhat: a horvátok fejben sem voltak összeszedettek a tornán.
/>/>

/>