Valóban nagy jelentőségű a Benois de la Danse-díj, hiszen ha szakmai szemmel végigtekintünk a korábbi díjazottak névsorán, fantasztikus táncművészeket, legendákat láthatunk – fogalmazott az InfoRádióban Balázsi Gergő Ármin, aki arra a legbüszkébb, hogy első magyarként részesülhetett az elismerésben. Sőt, a Benois de la Danse-díj három évtizedes története során még nominálva sem volt magyar, úgyhogy már azt is megtiszteltetésnek érzi, hogy egyáltalán jelölték.

Ami a díjazás menetét illeti, a magyar táncművész kifejtette: a nemzetközi zsűri alapvetően beküldött videofelvételek alapján szűkíti le a pályázók listáját, akiknek aztán élőben is táncolniuk kell a Bolsoj Színházban. Végül közülük kerül ki a végső győztes, aki idén Balázsi Gergő Ármin lett a Pygmalion-hatás című előadásban nyújtott alakításáért. Megfogalmazása alapján rettentess erős, világsztárokkal teletűzdelt volt a mezőny. Megjegyezte, extra jutalomként élte meg, hogy felléphetett a moszkvai Nagyszínházban a díjátadót követő gálaeseten.

A Benois de la Danse-díjaz amúgy a balett világ Oscarjaként tartják számon; az elismerés mellé egy férfi és egy női táncost ábrázoló bronz szobor is jár.

A díjig vezető út hosszú és rögös volt Balázsi Gergő Ármin számra, sok lemondással, nehézséggel, „lentekkel és föntökkel”, nem mellesleg napi legalább nyolc óra próbákkal. „De ezért is éri meg ezeken túllendülni, mert ezek a díjak nagyon-nagyon jó visszajelzések, hogy igenis, jó úton haladsz” – fogalmazott a Magyar Nemzeti Balett principálja, aki számára a mai napig a legnagyobb örömöt az jelenti, amikor egy-egy előadás után látja a nézőket tapsolni, és hogy jól érzik magukat.

A Pygmalion-hatás című előadás egy híres orosz koreagráfus, Boris Eifmanra koreográfiája, amiben Balázsi Gergő Ármin egy bajnok versenytáncost alakít, aki fogadásból táncosnőt „varázsol” egy lányból. A darab nehézségét az adja, hogy a klasszikus elemek mellett versenytáncosakat is tartalmaz, ami komoly kihívást tud jelenteni. „Irgalmatlan mennyiségű lépésanyag van a műben, amit nagyon sokáig tartott, mire az agyamba sikerült betáplálni…”

Balázsi Gergő Ármin pályafutása 7-8 éves korában vette kezdetét, de nem saját indíttatásra. Testvére szintúgy a Táncművészetire járt (akkor még főiskola, ma már egyetem), ahol többször látta szüleivel a bemutatók alkalmával, és ők javasolták a számára, hogy adjon egy esélyt a balettnek. „Nem mondom, hogy az első pár évben ez volt az álmom (…), de amikor elkezdtek jönni a külföldi sikerek, elkezdtem dolgozni lányokkal, elkezdtem érezni ennek a szépségét” – fogalmazott a táncművész, üzenve a fiatal fiúknak, lányoknak, hogy higgyék el: ez egy fantasztikus és gyönyörű szakma. Nem tagadás, emellett kőkemény meló is, de szerinte megéri.

Humorosan megjegyezte, reméli azért, hogy van még pár éve, de nyilván ő sem gondolja úgy, hogy a végtelenségig lehet a balettot csinálni, de 35-38 éves korig – jó szinten, mondjuk szóló szerepeket táncolva – tökéletes, de ez emberfüggő, mert van olyan kollégája, aki negyven akárhány évesen még mindig „gyönyörűen” táncol.

Bár a Benois de la Danse-díj egy nagyon jó visszajelzés arra, hogy jó úton halad, Balázsi Gergő Ármin úgy gondolja, van még miben fejlődnie. Úgyhogy ugyanazon az úton szeretne továbbhaladni, amin eddig is. „Hiszek abban, hogy a befektetett munka megtérül, úgyhogy igyekszem ennél is több munkát beletenni” – emelte ki a táncművész, akit decembertől a Diótörő sorozatban, majd januártól egészen júniusig a A víg özvegytől A bajadéron át a Manonig, számos darabban láthat a közönség.