"Egy életműnek van egy csodálatos, külön élete. Amikor az író már nincs közöttünk, utána is még ugyanolyan módon hat, és megszólalnak a szövegei, az írásai, akkor meri talán az ember azt mondani, hogy klasszikussá vált egy író, egy művész. Úgy tűnik, hogy Örkény István szövegei, írásai kiállják az idő próbáját, túlélnek minden politikai és társadalmi fordulatot. Ezek a művek, az alapművei mind megszólalnak, és nagyon sok közülük a háborúval kapcsolatos" – mondta az InfoRádióban Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg, Örkény István özvegye.

A Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író Lágerek népe/Emlékezők című kötete is a háborúról szól, visszaemlékezéseiből, élményeiből rajzolódik ki. "Egy hatalmas, életre szóló emlék és szenvedés volt neki, és mégis a túlélés élménye" – mondta Radnóti Zsuzsa.

Amikor Örkény István orosz hadifogságba került 1943-ban Voronyezsnél az összeomlás idején, elindult nyugat felé több magyar hadifogoly, és Tambovig jutottak, ahol sebesülten kórházba vitték őket, és orosz ápolónők rendbe hozták őket. Ezután ismét hadifogoly lett, és csak évekkel később engedték haza.

"Ez egy hatalmas emlék volt, ami őt megérintette. Az egész életét felfordította" – monda az író özvegye, aki szerint az a csodálatos egy íróban, hogy úgy tudja alkotói művé formálni ezeket az élményeket, hogy azok máig is megszólalnak. A művek különös emberi élményeket, érdekes információkat adnak a történelemről, benne az egyes emberről, legyen az hadifogoly, ellenség, vagy bárki, aki hazajön és utólag gondol vissza a történetre. Radnóti Zsuzsa szerint

ezek olyan rettenetes nagy élményei voltak az emberiségnek, hogy amikor olvassuk, még most is hátborzongatónak tartjuk.

"Mondhatjuk azt a mindennapi szót, hogy élvezhető, tehát még ma is izgalommal olvassa az ember ezeket a szövegeket" – monda.

A remekművek születése

Mindehhez elsősorban az a csodálatos szerencse kellett, hogy Örkény István életben maradt. A még csodálatosabb pedig a tehetség, hogy képes volt az emlékeiből, tapasztalataiból megfogalmazni az élményeket, hogy milyen volt hadifogolynak lenni. Több évtizeddel később megírta a Tóték című kisregényt, majd az abból születő drámát, amelynek alapja az a rettenetes háborús élménysorozat, noha a darab nem a háborúról szól, hanem emberi viszonyokról: az Őrnagy és a Tót harcáról, a magyar viszonyokról.

Örkény István egyperces novellái is híresek, melyek korfestő, emberi viselkedést leíró, egyszersmind a magyar emberre jellemző tulajdonságokat átadó kis novellák. Az író sok szenvedést élt át hosszú éveken keresztül, munkaszolgálatosként, hadifogolyként, és amikor hazajött. Az a fő kérdés, hogy a sok szenvedést miként tudta transzponálni az írásokba. Radnóti Zsuzsa szerint ehhez két dolog volt szükséges: egyrészt az emlékeiben frissen kell élnie az élményeknek, másrészt ezeket az emlékeket meg kell emelje, általános érvényűvé kell tennie. Fontos, hogy

ne csak egyszerű leírása legyen bizonyos háborús történeteknek, hanem valamilyen mélyebb emberi tapasztalatot tükrözzön.

Példának elmondta, hogy a Tóték című dráma – melyben a háborúból hazatérő Őrnagy tönkreveri egy család éltét – azért érvényes máig, mert túlmutat a koron, és máig ható viszonyrendszereket tud megfogalmazni: a hatalmon lévők és a megalázottak, a súlyos bajba kerültek és a nagy történelmi tragédiákon nyerészkedők.

"A mély rétegeit egy embernek, egy emberi helyzetek, korszaknak valamilyen módon a lényegét tudta megfogalmazni úgy, hogy mindegyik a maga módján ma is megszólaljon" – zárta gondolatát Radnóti Zsuzsa.