Nem változtak azok az értékek, amelyeket egy mostani fiatal színésznek is a magáénak kell tudnia mondta az InfoRádiónak Szarvas József, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a prózai színészosztályt vezeti.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész szerint bizalmi viszonyt kell kialakítani a tanárok és a hallgatók között, gátlások és megfelelési kényszer nélkül.
"Most indítjuk az osztályt, benne vagyunk a harmadik felvételi eseményben. Ha valami személyes dolog lesz ebben a most induló folyamatban túl a szakmai kötelezettségen, minimumon, az az, hogy ne rólam szóljon, nem én vagyok ebben az öt esztendőben a legérdekesebb, hanem ők, akik öt év múlva rálépnek egy olyan pályára, amely nekem annyi örömet adott" - fogalmazott.
Szerinte azért nem lehet majd elvenni a hallgatóktól, hogy sokat és keményen dolgozzanak azért, hogy "az megtörténhessen".
Az új vezetés összeállásával nagyobb figyelem is hárul Szarvas József munkájára.
"A helyzet fölvázolt egy nehézséget, konfliktust, drámát, de nemrég futottam össze Hegedűs D. Géza kollégámmal, akivel pillanatokon belül megállapodtunk abban, hogy
a szakmánk olyan jellegű, amelyben a mesterségünket fenntartó törvények nem változnak"
- említette.
"Azért vagyunk, mert szükség van ránk. Minket a történelmi tapasztalás hívott életre, mi vagyunk a közvetítői valaminek. Ez kötelezettséggel jár, nem pedig önmutogatással, önmagam dédelgetésével. Kötelezettségeink vannak egy közösség fel, amely azt várja, hogy mondjunk nekik meséket. Egy centit nem mozdult az, amit át akarunk adni. Ami mozdult, az ettől kívül esik, az nekem nem szakmám, a politika."
Szerinte ha két különböző identitású ember találkozik, meg fogják érteni egymást, hiszen mindenkinek saját "csodálatos élménye" az értékválasztása, ízlése, orientációja.
Önálló est, amiben mindenki felfedezheti magát
Nemcsak saját magáról, hanem mindenkiről és mindenkinek szól Szarvas József Pustol a hó című önálló estje. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész élettörténetének különböző epizódjaiba enged betekintést a szombaton a Zsámbéki Nyári Színház műsorán is szereplő előadásában.
"Az egyszemélyes előadás kétségkívül a saját élettörténetem epizódjairól szól, azokat mutatja be, persze nagy ugrásokkal. Nem az volt a cél, hogy rólam szóljon egy darab, inkább az, hogy rajtam keresztül rólunk; olyan élményeken vagyok túl, és várom izgatottan a zsámbéki fellépést, hogy a nézőkkel dialógust folytassunk" - fejtegette Szarvas József.
Azt ígéri, egy pontot túl a néző már el is fogja felejteni, hogy kiről van szó, "magát is felfedezheti" az elhangzottakban, azonosulni tud a történtekkel.
"Úgy gondolom, hogy élettapasztalatban nagyon közel vagyunk mi egymáshoz, emberek"
- tette hozzá.
Hogy mennyire szól arról a darab, hogy egy tanyasi gyerek színészként Kaposvárra, később Budapestre kerülve ismert és elismert lesz, arról azt mondta, rájött arra, hogy az életrajzi könyvet egy tízéves gyermek szűrőjén keresztül írta.
"Mindazon történet már a tízéves gyermekben megfogalmazódott. Aki a könyvet elolvassa vagy találkozik az előadással, ennek a csodáját is megismerheti, hogy mennyire kell vigyázni egy tízéves gyerek vágyával, álmával, pláne vallomásával."
Szerinte ma Magyarországon egy tízéves gyermek minden álma megvalósítható, sőt "talán még jobban is, mint ahogy gondoltuk,
még ha akadályokon keresztül is történik mindez; ha pedig nincsenek akadályok, csináljon magának".
Szarvas József elárulta, "tündérkertjein" keresztül szenvedélyes gyűjtője a Kárpát-medence pusztuló, de őshonos gyümölcshagyatékának, ma összesen 300 ilyen kert van határon innen és túl, és miután tavaly augusztusban Zsámbékra költözött, ott is létrehozott egyet, 50 őshonos gyümölcsfával, kultúrahordozó és -közvetítő szándékkal. Később ezt a település közösségének át is fogja adni.