Jövő héten kerül a magyar mozikba Enyedi Ildikó Testről és Lélekről című filmje, amit a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíja után nagy érdeklődés övez. A filmrendező az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt a film fogadtatásával kapcsolatos korábbi aggályairól.

„Tulajdonképpen ez a legszebb meglepetés. Az az érzés, hogy amikor bent ültünk a premiervetítésen és a közönség természetes, magától értetődő módon ment a filmmel. Egy filmet sok minden miatt lehet dicsérni, díjazni, de ez volt a célunk, és az volt a legnagyobb félelmem, hogy a belerakott érzelmeknek a film érzékenysége és zártsága miatt van-e esélyük szélesebb közönséghez eljutni.

A félelem kiolvadt belőlem azon a vetítésen.”

A Testről és Lélekről egy szerelmes történet - két zárkózott emberről mesél, akik az álmaikban szarvasként találkoznak. Enyedi Ildikó arról is beszélt, hogy miért az álom tűnt a legjobb kapocsnak.

„Pont az, ami a családi albumokban, a legszemélyesebb élmények között van: valakinek a születése, a szülés, a szerelem, a halál, valakinek az elvesztése – ezek olyan élmények, amelyeket mindannyiunk, az egész emberiség közösen átél. Azt a fajta jungi közös tudattalant kerestem, ahol akadály nélkül egyek lehetünk és az álmok világa ilyen.”

A film női főszereplője a Katona József Színház színésznője, Borbély Alexandra, akinek ez az első film főszerepe. A férfi főszereplő pedig Morcsányi Géza színházi dramaturg, aki amatőrként vállalta el Enyedi Ildikó felkérést.

„Amikor eldöntöttem azt, hogy Gézával szeretnék forgatni, teljesen

biztos voltam abban, hogy nulla kockázatot vállalok.”

A filmmel nyílik meg vasárnap a Magyar Filmhét, a mozikban pedig március 2-től, azaz jövő hét csütörtöktől láthatja a közönség.

A következő film már szublimálódik

Enyedi Ildikó régóta tervezi, hogy filmet készít Füst Milán Feleségem története című regényéből. Nemrég támogatást nyert a filmalaptól a forgatókönyv fejlesztésére, így most - ha lecseng a Testről és Lélekről bemutatója - ezzel foglalkozik majd.

„Kamaszkorom óta újra és újra elolvasom ezt a regényt. Filozófiai munka is számomra, de mivel szépirodalom, olyan helyeken is megérinti az ember lelkét, gondolkodását, ahova a filozófia nem tud elérni. Füst Milán személye valahogy sehova nem fér bele. Olyan mélységgel és pontossággal mutatja meg azt a nagyon illékony valamit, hogy

mit jelent kapni egy ajándékot, ideális esetben 80-90 évet, az életet.

És azt, hogy ezzel hogyan bánunk. Mit bénázunk, ügyetlenkedünk ezzel a csodálatos ajándékkal.”

Enyedi Ildikó hozzátette, célja, hogy egyrészt elkészüljön a film, másrészt úgy sikerüljön, hogy a regény ott legyen a reptéri könyvesboltok polcain, ahogy Márai Sándor regényei.

„Nagyon értékesnek tartom az életművét, de nincs annyira benne a köztudatban.”

A filmrendező jelezte, a "szublimációs folyamatnak" már a végén tart.

„Hogy lehet úgy akár új jelenetet írni, 150 oldalt úgy összefogni, hogy az a film nagyon más területén híven szolgálja Füst Milánt? Ahhoz, hogy hűséges legyen hozzá, változtatni kell. Azt érzem, hogy

annyira ismerem és szeretem a gondolkodását és munkáit, hogy talán vehetem a bátorságot”

- fogalmazott Enyedi Ildikó.