„Amikor először találkoztunk vele, körülbelül 40 éve, nem gondoltuk, hogy klasszikus lesz belőle. De valamiért megszerettük és ezt a szeretetet a televíziózás kihasználta. Nagyon sok film elhullott az idők során, de a Bud Spencer-filmek a mai napig élnek. Ennek az lett az egyik következménye, hogy már 2 és fél nemzedék élvezi Bud Spencer játékát. Azok élik meg legfájdalmasabban a halálát, akik végigkövették a pályafutását” - mondta Réz András filmesztéta.

Hozzátette: sokféle válasz van arra, hogy mi tartotta életben ezeket a filmeket.

„Egyre gyakrabban hangzik el, hogy a bunyók Rejtő Jenő világát idézik meg. Ebben van valami igazság, hiszen Gorcsev Iván emlékezetes pofonjai is olyan pofonok, amelyekbe senki nem hal bele. Győzedelmeskedik, de nem veszi el az életet. De kétlem, hogy ez az akció elég lett volna. Sokkal inkább úgy érzem, népmesei hőssé vált. Ő lett az igazságtevő, a szegények, árvák, elesettek őrangyala” - fogalmazott a filmesztéta.

Réz András szerint Bud Spencer plebejus figura. A filmjeiben rémesen egyszerű, azt teszi, amit az egyszerű emberek, a helyzeteket is úgy oldja meg, ahogy a hétköznapi emberek oldanák meg.

„Lehetséges, hogy az a vágyunk öltött benne testet, hogy mi nem tudunk igazságot tenni ebben a világban, csak mindig elszenvedjük az igazságtalanságokat. De a mi hősünk, a helyettünk cselekvő figura igazságot tesz és lenyomja a gonoszokat. Jó dolog nézni egy filmet, ahol egy nagy darab ember szembeszáll a maffiával, a hatalommal, a nagypofájúakkal és a mérhetetlen nagy öklével szétcsap közöttük. Mi pedig úgy érezzük, hogy kárpótlást kaptunk azért, amit nem tudtunk elintézni” - elemezte Bud Spencer karakterét Réz András.

Mint mondta, Bud Spencer karakterének vannak elődei, visszavezethető a nagy komikusokra, ilyen volt például Jacques Tati és Louis de Funes. Ha pedig a Terence Hillel közös filmjeit nézzük, azok a buddy-film műfajában készültek, ahol két, rendszerint nagyon különböző karakter próbálja együtt rendbe tenni a világ dolgait.

„Más képességeik vannak, állandóan vitában állnak egymással, ugyanakkor kiegészítik egymást. Nem egyedülálló a jelenség, ugyanakkor mégis az, hiszen nem tudjuk leválasztani arról a színészről, aki megjeleníti” - jegyezte meg Réz András.

Bud Spencer haláláig bizonygatta, hogy nem színész és nem is vágyott másfajta szerepekre – emelte ki az esztéta.

„Pályája kezdetén más filmekben is játszott ugyan, de nem főszerepeket. A 2000-es években is megjelenített komolyabb karaktereket, de ezekre nem igazán emlékszünk. Éppen ezért lehet, hogy a néző szemével kellene nézni a filmtörténetet. Miközben okostojásként megpróbáljuk eldönteni, hogy mi bővelkedik esztétikai értékekben, inkább azt mondhatnánk: ha a nézők számára fontos volt és fontos is maradt, nem feltétlenül kell átemelnünk a filmtörténetbe, de legalább kapja meg az őt megillető elismerést. Hiszen évtizedeken át kaptunk tőle valamit, aminek örültünk. Ráadásul ne feledjük: a film része a szórakoztatóiparnak” - hangsúlyozta Réz András.

A filmesztéta szerint nem kizárt, hogy 50 év múlva is játszani fogják a Bud Spencer-filmeket.

„Olyan korszakban élünk, ahol a jó és a gonosz határvonala nem egyértelmű és ezek a bizonyosságok feloldódnak körülöttünk. De egyáltalán nem biztos, hogy ez felhőtlen örömet jelent a nézőnek. Talán vágyunk arra, hogy legyenek morális bizonyosságaink és azt mondhassuk, hogy azért szeretjük, mert ő a jó, aki a gonosszal szemben képvisel minket” - mondta Réz András filmesztéta az InfoRádiónak.