Sokan izgultak, hogy vajon Esterházy Péter betegsége engedi-e, hogy eleget tegyen vállalt felkérésnek, és ő nyissa meg az Ünnepi Könyvhetet a Vörösmarty téren. Esterházy Péter ott volt, és Dés Lászlóval közösen egy szaxofonjátékra és szavakra, azaz két hangra komponált megnyitó beszédet adtak elő.

"Szeretlek? De ki kicsodát? És mi köze van ehhez a könyvhétnek? A szerelmesek biztosak a szerelmükben, de újra meg újra ki kell mondani az erre vonatkozó közhelyeket. Hiába triviális, mégis ki kell mondani, hogy vannak könyvek, és hogy ez milyen fantasztikus és nagy dolog."

Esterházy rögtön az elején említést tett betegségéről, és megjegyezte: emiatt ilyen rekedtes a hangja, hogy akár egy maffiózót is szinkronizálhatna.

"Szívesen beszélnék egy könyv szagáról, a könyvszagról, a tapintásról, a tapintásáról, vagyis a testéről, csak nem szívesen emlegetem a testet, mert mostanság mindig ugyanaz jut róla az eszembe, és nem terhelnék evvel senkit, miközben úgy látom, hogy majdnem mindenkit terhelek vele."

A Kossuth-díjas író kicsit ironizált a Vörösmarty térről majdnem kitiltott könyvhéten, megemlítve a főpolgármestert. Hangsúlyozta: a könyvhét a képírók, korrektorok, grafikusok, szerkesztők, főszerkesztők, kiadóvezetők, hol névtelen, hol nevesíthető, de mindenképp áldozatos munkájának ünnepe is.

Az írónak a könyvhétre jelent meg a Hasnyálmirigynapló című kötete, amelyben a tavalyi – Szűcs Miklós festőművésszel közös kötet után – ismét a betegségéről ír.