A 2011-ben megtalált Curtain feltárásán jelenleg is dolgoznak a régészek a kelet-londoni negyedben, ahol egy ingatlanfejlesztést megelőző próbafeltárás során bukkantak a Curtain maradványaira, a karzatot alkotó falakra és az épület belső udvarára. A feltárásokból kiderült, hogy a négyszögletű színház 30 méter hosszú és 22 méter széles volt, és mintegy ezer néző fért el benne.

A Curtain 1577-ben nyitotta meg a kapuit, London első színházának, a The Theaternek a szomszédságában, és egyike volt a brit főváros falain kívül épült korai színházaknak. Az intézmény a közelben futó Curtain Close nevű

utcáról kapta a nevét. 1597-től ez volt a Shakespeare-színdarabok előadásainak központi helye, egészen 1599-ig, amikor befejezték a brit főváros Southwark negyedében a Globe színház munkálatait. Itt láthatta először a közönség az V. Henrik és a Rómeó és Júlia című drámákat.

"A Tudor-kori London idejéből kilenc színházról van tudomásunk, kettő esetében - egyikük a Curtain - semmilyen feljegyzés nincs az építkezésről - mondta kedden a feltárás bejárásán Julian Bowsher, az angol reneszánsz színház szakértője, aki szerint a felfedezés nyomán át kell gondolnia a Tudor-kori színházakról kialakult felfogást. Bowsher szerint a Globe és a Rose színházaktól eltérőn, a Curtain nem a semmiből épült, hanem egy létező épületet alakítottak át színházzá.

Heather Knight, a Londoni Régészeti Múzeum főmunkatársa szerint a Curtain valószínűleg a legjobban megőrződött azon korabeli színházak közül, amelyeket a régészek megvizsgáltak. A Curtain "segítheti megérteni azt, hogy a korabeli írók milyen típusú színházak számára írtak darabokat, és milyen színházakban adták elő őket. Azt is segíthet megérteni, milyen közönség kereste fel ezeket az épületeket, és betöltheti azt az űrt, amely a történelmi feljegyzésekben van.

A régészek júniusig folytatják az ásatásokat, és az érdeklődők fel is kereshetik a helyszínt, ahol szakemberek mutatják be nekik a feltárásokat a Shakespeare (1564-1616) halálának 400. évfordulója alkalmából szervezett rendezvények keretében. A beruházást végző vállalat ígéretet tett arra is, hogy a történelmi színház alapjait meg fogják őrizni és látogatóközpontot építenek köré, hogy kiállíthassák a leleteket.

Köztük vannak agyagpipák, amelyek Észak-Amerikából érkeztek a 16. században brit földre, egy madársíp, amelyet színpadi hatásokhoz használhattak, akár a Rómeó és Júlia Curtain-beli előadásain, amikor Júlia biztosítja Rómeót, hogy a fülemüle, és nem a pacsirta énekét hallotta.