Azt szokták mondani, hogy rossz főpróba, jó bemutató, ez így volt New Yorkban is. Kemény munka előzte meg a bemutatót, de jó érzés, hogy a tavalyi előadás híre kitartott, sőt olyan érdeklődést generált, hogy azt érezhettem: a munkánk nem ismeretlen New Yorkban. A kritikák is azt igazolták, hogy nagy szégyenkeznivalója nem volt a magyar kultúrának.

Mi ragadta meg a darabban?

A zene nagyon komolyan átgondolt, mélyről jövő és invenciózus, másrészt úgy van megírva a darab, hogy majdnem mindenki elkövet súlyos bűnöket, de a szerző nem ítélkezik, hanem alapvető emberi kapcsolatokat boncol, amelyeket mindannyian átélünk. Lehet, hogy zűrös viszonyokkal élünk, de az egymáshoz tartozás és a szeretet mindennél fontosabb.

Az opera mennyire kapcsolódott a New York-i magyar kulturális évadhoz?

Egyáltalán nem, és ez nem rajtunk múlott. Valamiért nem érdekelte a magyar kulturális évadot szervezőket, hogy immár másodszor egy nagy visszhangot kiváltó, Magyarországot erősen érintő kulturális esemény zajlik.

Az ottani magyar intézetet sem érdekelte, nem voltak rá kíváncsiak. Ennek okairól nem tudok, de nem is érdekel, mert az, hogy valaki személyesen mit gondol egy művészről, annak nem szabadna befolyásolnia azt, hogy egy ország kultúráját képviseli. A magyar kulturális évadnak sem tett volna rosszat, de nem voltak ránk kíváncsiak.