Megvette a Rolling Stones jelképévé vált vörös kinyújtott nyelv eredetijét a londoni Victoria and Albert múzeum. Az intézménynek egy független művészeti alapítány, a The Art Fund segített kifizetni a művet, mintegy a felét állta a 92500 dolláros (15 millió forintos) árnak. A híres lógó egy amerikai árverésen került kalapács alá.

A kinyújtott vörös nyelvet egyébként az akkor művészeti főiskolai hallgató John Pasche alkotta meg 1970-ben - az eredeti munka azonban fekete-fehér (és szürke). A zenekar ugyanis nem volt megelégedve akkori kiadója, a Decca által készített lógóval, mivel azt nemes egyszerűséggel "nyálasnak" tartották.

Pasche amúgy nem több, mint 50 fontot kapott munkájáért első körben, majd ezt 1972-ben megtoldották újabb 200 fonttal (azaz mai árfolyamon számolva összesen 73 ezer forintot zsebelt be). A zenekar már akkor sem egy kis londoni együttes volt a sok közül, hanem már régen világhírű, és azóta is számtalan alkalma lehetett volna, hogy anyagilag is kellőképpen elismerje a földkerekség egyik legismertebb márkajelképének alkotóját.

Ugyanakkor ha a lógóért nem is kapott többet, később több plakátot is készített a Stonesnak. Egyszer azt nyilatkozta, természetesen büszke munkájára, és jó viszonyban volt az együttes zenészeivel.

Pasche szerencséjére azonban, ha ezzel nem is keresett sokat, mégis legalább kiváló ajánlólevél lehetett a Stones-nyelv, mivel később olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Paul McCartney, a Who és a Stranglers. Így ma már valószínűleg nem bánja korábbi alulfizetettségét.

A nyelv elsőként a Rolling Stones 1971-es albumának borítóján, a Sticky Fingersön tűnt fel, és azóta nincs olyan lemez, amelyen ne szerepelne.