Elsősorban az, hogy egy más szerzőpáros dalait meg tudom-e úgy szólaltatni, hogy az mind a hármunknak elfogadható legyen. És azt gondolom, hogy ez sikerült. De ezt nem a kincstári optimizmus mondatja velem, hanem inkább az, hogy bárki, akinek mutattam az ismerőseim közül, először is meglepődtek, hogy így is tudok énekelni, másodszor is azon lepődtek meg, hogy milyen kerek és milyen érdekesen dalszerűek lettek ezek a versszövegek.

Ki volt a zeneszerző?

Úgy hívják, hogy Heidl György, körülbelül 20 éves barátságunk egyik állomása ez az album. A vállalkozás azért volt izgalmas, mert ha nem mondanánk meg előre, hogy ezek eredetileg versek voltak, akkor simán azt lehetne mondani, hogy elsősorban dalok. Nem lóg annyira ki a lóláb, mint sokszor, amikor hallani lehet, hogy rá van kínlódva a zene a szövegre. Valószínűleg János dalai dalszövegként is megállják a helyüket. Még azok is jól énekelhető, amelyeknek nem olyan fegyelmezettek a rímei vagy a szótagszáma.

Önnek mennyire volt beleszólása abba, hogy végül mit vettek fel?

Nem véletlenül vagyok én feltüntetve társ zenei rendezőként, elég sok mindenbe beleszóltam. Mondjuk az akkordokba nem nagyon, inkább a hangszerelésbe, a megszólalásba folytam bele. Egy-két ötlet kimaradt azért, mert azt mondtam, hogy nekem nem tetszik.