Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán. Ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróval.
Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, a SOTE II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és a hozzátartozók pszichológusa volt.
Fontos műveket publikált a gyerekek haláltudatáról; tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fűződik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, ő volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke.
A gyermekek pszichés és idegrendszeri betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükröződő, mély humánumtól vezérelt segítő tevékenységéért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
Írói tevékenységéért is több elismerésben részesült: Asszony a fronton című dokumentumregényét 1991-ben az Év könyve jutalommal díjazták. Irodalmi munkásságáért 1992 a Déry Tibor-jutalmat is megkapta.
Főbb művei: Meghalok én is? A halál és a gyermek, Asszony a fronton, A halál iskolája, Rend és rendetlenség.
Polcz Alaine temetéséről később intézkednek.
Megvannak a friss üzemanyagárak, bele kell húzniuk a hazai benzinkutaknak