A teheráni vezetéshez közeli Mehr hírügynökségszerint Maszúd iráni elnök New Yorkba utazik, hogy részt vegyen az ENSZ Közgyűlésén, ahol ismerteti Teherán álláspontját. Donald Trump amerikai elnök azt mondta, hogy „nyitott” a találkozóra Maszúd Pezeskjánnal.

Eközben a világ egyre türelmetlenebbül figyeli, mi lesz a háború megoldása Iránban. A várható forgatókönyvekről az InfoRádió a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezetőjét kérdezte.

Tálas Péter elmondta: körülbelül 125 hajó ment át normál esetben, tehát a konfliktus előtt a Hormuzi-szoroson. Szeptember elején még nem is volt annyira dráma, hiszen mondjuk 7-e és 13. között nagyjából 97 nem iráni hajó tudott áthaladni, és ezek mind bekapcsolt jeladóval.

Ez szerintem nagyon fontos – emelte ki a biztonságpolitikai szakértő. Hozzátette: szeptember első hetében pedig 83 hajó tudott áthaladni.

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy általában néhány napra visszazuhanó közlekedés tapasztalható a szorosban, hiszen 19-én csak 10 hajó ment át, 21-én pedig csak 2. Ez attól függ alapvetően, hogy gyakorlatilag éri-e támadás valamilyen formában az áthaladó hajók bármelyikét, mert ez visszaveti a forgalmat, elsősorban azért, mert a biztosítók ilyenkor hirtelen meggondolják magukat. És a hajózási vállalatok pedig, fogalmazzunk úgy, nem szívesen kockáztatnak.”

Tálas Péter arról is beszélt, hogy

Irán nem tudja teljesen lezárni a Hormuzi-szorost. Tud támadásokat indítani bizonyos hajók ellen, de ezt is egyre kevésbé, mert az az Egyesült Államok az ott lévő radarrendszerét és rakétarendszerét is eléggé jelentősen korlátozta, tulajdonképpen megbénította.

Az áthaladás tulajdonképpen fokozható. Természetesen ez azt jelenti, hogy ezt beárazza az olajpiac – tette hozzá.

A szakértő elmondta: „Szaúd-Arábia nem kizárólag tankereken keresztül, hanem a csöveken keresztül is képes olajat exportálni. Az utóbbi időben okoztak egyébként a jemeni húszik olyan problémát, hogy Szaúd-Arábia kénytelen volt visszatérni egy kicsit a Hormuzi-szoroshoz. Én azt gondolom, hogy a Hormuzi-szoros, illetve a vezetékeken keresztüli olajszállítás, illetve a Vörös-tengeren keresztüli olajszállítás azért lehetővé teszi azt, hogy egy ilyen helyzetben Szaúd-Arábia igyekezzen több olajat pumpálni a világgazdaságba.”

Ahol az olaj, a pénz és a háború egyszerre van jelen, ott mindig vannak, akik profitálnak a krízisből. Melyik országot nem viseli meg annyira ez az energiaválság. És politikai nyertesei vannak-e a helyzetnek? Erre a felvetésre a szakértő úgy reagált: szerinte politikai nyertesei nem nagyon vannak a helyzetnek. „Akik gyakorlatilag kihasználhatják azt, általában véve azt szoktuk mondani, hogy az olajtermelő országok. Szaúd-Arábia egyébként ezek közé tartozik, de még inkább azok az olajtermelő országok, amelyek nem a térségben vannak, és akiknek lehetősége van exportálni, tehát nem állnak úgy nemzetközi szankció alatt, mint Irán vagy Oroszország, ők ketten mind a ketten gyakorlatilag szankciók alatt állnak” – fogalmazott.

„Azt feltételezem, hogy az egyéb olajtermelő országok azért igyekeznek kihasználni ezt a helyzetet. Politikai értelemben, aki tulajdonképpen nyertese ennek a helyzetnek, bármilyen paradox dolog, az Irán, mert gyakorlatilag nem bukott meg az iráni rendszer, ez az első nagyon fontos dolog. Másrészt Irán rájött arra, hogy geopolitikai helyzetéből fakadóan a háborút ráterhelheti részben a közvetlen szomszédságára, tehát az Öböl-államokra, akik szintén egyébként bizonyos értelemben nyertesei lehetnek ennek a konfliktusnak.”

Irán rá tudta terhelni a nemzetközi közösségre is a konfliktust, abban az értelemben, hogy mindenki szenved a minél magasabb olajártól, és próbálják rávenni az Egyesült Államokat – egyelőre nem sok sikerrel –, hogy tárgyaljon Iránnal.

Ennek a jele, hogy Trump bejelentette, hogy hajlandó tárgyalni – fogalmazott Tálas Péter

A cikk Kocsis Éva interjúja alapján készült.