Az ENSZ klímatárgyalásai során országcsoportok tárgyalnak, Magyarország sem önmaga tárgyal, hanem az EU-s blokkban. Több országcsoport is van, például a hasonlóan gondolkodó országok, amelyben az arab országokon kívül például Szaúd-Arábia vagy India van benne (Like Minded Developing Countries, LMDC – a szerk.). A tárgyalások pedig különböző érdekek mentén zajlanak – mondta az InfoRádió megkeresésére Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója, senior klímapolitikai tanácsadója.

„A leginkább sérülékeny kis szigetországok, valamint az Európai Unió nagyon progresszív és erőmutató kibocsátáscsökkentési célokat szeretne elérni. Ehhez képest például azok az országok, amelyek megtermelik a fosszilis energiahordozókat, abban érdekeltek, hogy minél lassabb legyen ez az energiaátmenet. A júniusi bonni tárgyalások alapvetően technikaiak lettek volna, szakértők ültek össze, hogy különböző jogszabályjavaslatokat készítsenek elő, amelyeket majd a novemberi ENSZ-konferencián fogadnának el az országok delegált vezetői vagy miniszterei. Épp arról lett volna szó, hogy a pár éve elfogadott kibocsátás-csökkentési munkaprogramot (Mitigation Work Program, MWP – a szerk.) reformálják meg, és ennek vitassák meg a részleteit, hogy hogyan lehet ezt hatékonyabbá tenni, milyen olyan reformokat lehet bevezetni, amelyektől jobban működik az egész kibocsátáscsökkenési munkaprogram” – ecsetelte.

A felek ellenérdekeltek, az olajországok azt akarják, hogy ez a munkaprogram inkább csak egy workshop-jellegű esemény legyen, ahol tapasztalatokat cserélnek az országok, és konkrét lépésekről ne döntsenek.

Kihívást jelent az is, hogy bár tudományos eredmények is asztalra kerültek, hisz ezek segítenek eldönteni, merre kell menni az intézkedések szintjén, ám egyes országok – főként a fosszilisenergia-termelők – ezeket az eredményeket kétségbe vonják, a tengelyakasztás pedig lassítja az energiaátmenetet. Az MWP ügyében például a 2022-es létrehozása óta nem történt érdemi előrelépés.

További nehézség Schaffhauser Tibor említése szerint, hogy az Egyesült Államok már nem vesz részt a párizsi klímacélok eléréséért folytatott küzdelemben, így Kína és Európa összefogására volna szükség. Kína fel is vett egy előremutató álláspontot, amit szerinte azért is érdekes látni, mert

Kína elköteleződött az e-autók gyártása mellett,

a legnagyobbá is vált a világon, és egyre több megújuló energiát is használ és ilyen energiatermelő üzemeket is létesít, mivel érdekelt abban, hogy az energiaátmenet felgyorsuljon, hiszen annál több terméket tud eladni világszerte. Kínával kapcsolatos további érdekesség, hogy a lakosság körében elégedetlenség látszik a rossz levegő miatt, így most már Kína sincs a tárgyalásokat lassító országok között, „átállt”.

Ám Schaffhauser Tibor elmondása szerint közben az EU álláspontja is módosul, nincs egyetértés Kínával abban, hogy kellenek-e kötelező célok. Európa szerint már nem, mivel minden ország más tempóban halad az átállással, de persze az érdekét Európa is látja.

Hogy mikor lehet sikeres klímakonferenciáról beszélni, arról azt mondta, elfogadott célok kellenek ehhez. Például Bakuban (Azerbajdzsán) a magyar EU-elnökség alatt egy új klímafinanszírozási célt kellett elfogadni, ez volt a fő tárgyalási pont, de Dubajban már arról értekeztek a felek, hogy mi legyen a fosszilis energiaforrások kivezetésével, idén Antalyában (Törökország) pedig már nincs is központi téma, a programok felülvizsgálata van az asztalon:

• kibocsátáscsökkentési munkaprogram
• igazságos átmeneti munkaprogram
• alkalmazkodást mérő indikátorkészlet.

Schaffhauser Tibor beszélt még több kezdeményezésről, amely közelebb segítheti a világot a nagy cél eléréséhez.

„Törökország most jelentett be Bonnban egy új globális célt, ami arra szolgálna, hogy jobban elmozduljunk a fosszilis energiaforrásoktól. Ez segíthet abban, hogy felgyorsuljon a folyamat, mert be tudja vonni azokat az országokat, akik elkötelezettek, be tudja vonni a különböző pénzügyi, gazdasági szereplőket. Jelet tud adni az iparnak, az energiatermelésnek, hogy merre tart a világ, és merre van az irány. Bár ezek nem jogi kötelező célok, de azért nagyon fontosak abból a szempontból, hogy megmutatják, merre haladunk” – mutatott rá.

A masfelfok.hu című oldalon megjelent összegzésében a senior klímapolitikai tanácsadó megemlítette azt is, hogy bár az idei ENSZ időközi ülésszak nem a sikerei miatt fog bevonulni a történelemkönyvekbe, szerencsére néhány pozitív fejleményt is láthattunk. A bonni tárgyalások egyik olyan témája, amely nyugodtabb légkörben haladt előre és biztató konszenzust eredményezett, az igazságos átmenet volt: vagyis annak kérdése, hogyan lehet a zöld gazdasági és társadalmi átalakulást méltányosan megvalósítani, a globális szinttől a helyi közösségekig. Az országok elfogadták azokat a referenciafeltételeket, amelyek alapján felülvizsgálják a 2023-ban elindított Igazságos Átmenet Munkaprogramot (Just Transition Work Program – JTWP). Valamint Bonnban megszülettek az első javaslatok egy új Igazságos Átmenet Mechanizmus (Just Transition Mechanism) szerkezetére és működésének alapvető elemeire vonatkozóan. A cél, hogy a mechanizmust az idei novemberi COP31 klímakonferencián hivatalosan elindítsák.