Japánban vasárnap kétharmados választási győzelmet aratott Takaicsi Szanae miniszterelnök, aki köztudottan nem kedveli a kínaiakat, sőt, azon is dolgozik, hogy a híres japán fegyverzeti doktrínát felülvizsgálják. Hogy milyen kapcsolatokra lehet számítani ezek alapján a két ország között, azzal kapcsolatban Salát Gergely röviden úgy fogalmazott: rosszra.

A sinológus szerint mindez azonban nem újdonság, hiszen Takaicsi múlt év novemberében, frissen megválasztott miniszterelnökként, egy parlamenti bizottsági beszámolón is már arról beszélt, hogy egy Tajvan elleni kínai támadást ő Japán létét fenyegető veszélyként értelmezné. A japán törvények alapján pedig egy egzisztenciális fenyegetés, egy Japán létét fenyegető veszély esetén bevethetők az úgynevezett önvédelmi erők – ismertette a szakértő, kiemelve:

Japánnak papíron nincs hadserege, de az önvédelmi erők ettől még a világ egyik legerősebb hadserege, csak mindenféle szabályok tiltják az alkalmazását. „De ha az ország létét fenyegeti valami, és a miniszerelnök a tajvani–kínai konfliktust idesorolta, akkor be lehetne vetni.”

Nyilván erre a kínaiak elképesztő diplomáciai offenzívát indítottak Takaicsi Szanae ellen, valamint felszólították a kínai állampolgárokat, hogy ne utazzanak Japánba turistáskodni, visszavonták a pandákat Japánból, felfüggesztették a japán tengeri herkentyűimportot, stb. Japán oldalról eleinte még próbálták jelezi, hogy a miniszterelnök szavai nem jelentenek semmit, mert Japán továbbra is kitart az „egy Kína elv” emellett, de ez Pekinget nem hatotta meg.

Azt várták, hogy a miniszterelnök asszony majd sűrű hajlongások közepette bocsánatot kér, de hiába, mert Takaicsi egy kemény jobboldali politikus, aki beleállt ebbe a konfliktusba – magyarázta Salát Gergely. „Pont azért nyert most vasárnap is, mert a japán közvélemény is abba az irányba megy, hogy egy keményebb fellépést vár Kínával szemben. Úgyhogy arra számíthatunk, hogy sorozni fogják egymást különféle intézkedésekkel, diplomáciai beszólásokkal, szankciókkal, egyebekkel.”

A sinológus szerint fegyveres konfliktusra „belátható időn belül” nem kell számítani; kisebb összecsapások viszont lehetnek, hiszen amellett, hogy nagyon terhelt a történelmi viszonya a két országnak, területi vitában is állnak néhány lakatlan sziget kapcsán, ahol össze szoktak ütközni a parti őrségek hajói a másik ország halászhajóival.

De egy japán–kínai háborút nagyon kevés dolog választana el a világháborútól,

hiszen Japán az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese, konkrétan amerikai katonák állomásoznak többek között Okinaván, nem messze Tajvantól, ami szintén nem véletlen – mondta a szakértő, aki szerint ha ott kirobban valami, akkor abból nagyon könnyen egy japán–tajvani–amerikai–kínai, esetleg Fülöp-szigeteki, meg még ki tudja, esetleg orosz háború válhatna. „De talán van annyi józanság mindenkiben, hogy ez nem fog bekövetkezni.”

Takaicsinak tehát van egy meglehetősen hosszú bűnlajstroma a kínai szemében, hogy mikor mit, illetve milyen „csúnyaságot” mondott róluk – mondta Salát Gergely emlékeztetve, hogy miniszterelnöki megbízatása előtt is már a Japán Liberális Demokrata Pártnak (LDP), tehát a japán kormánypártnak a jobb szárnyához tartozott.

Ami Kínát illeti, 2027-ben pártkongresszus lesz, és ilyenkor az egész kínai elit „be szokott keményedni”,

mert hatalmas hatalmi harcok mennek; erről szól az is, hogy egymás után távolítják el a vezetőket a kínai vezérkarból, mert ott a katonai vezetés is politikai aktor. Mivel az előttünk álló másfél évben fog eldőlni, hogy ki fogja a következő 5-10 ében Kínát kormányozni, senki nem mutathat gyengeséget – emelte ki Salát Gergely.

„Tehát egyik szereplő sem, beleértve Hszi Csin-pinget is, nem mutathat gyengeséget főleg a japánokkal szemben, úgyhogy abban fognak versengeni a kínai döntéshozók is, hogy legalábbis a belső közvélemény szerint, hogy ki tud »héjábbnak« mutatkozni a közvélemény által nagyon utált japánokkal szemben. Ezzel nem lesz egy szép történet a következő egy-két év” – vélekedett Salát Gergely az InfoRádió Aréna című műsorában.