A legújabb fejlesztés – a Nyugaton H-20-as nevezett nehézbombázó – leginkább az amerikai B-2 Spirit és a B-21 Raider lopakodókra emlékeztet. A kínai légierőben ugyan eddig is voltak stratégiainak nevezett csapásmérő gépek, de ezek a H-6-ok aligha lehetnének komoly ellenfelei egy korszerű, több rétegű légvédelemnek.

A H-6 őse ugyanis még az 1940-es évek végén tervezett, szovjet Tu-16-os. Ez volt a Szovjetunió első, nagy sorozatban gyártott, sugárhajtású bombázója, amiből több mint 1500-at gyártottak. Az oroszok 1957-ban adták át a Tu-16 licencét a kínaiaknak, és segítettek nekik gyártás megszervezésében is. A típust a szovjet légierőben több mint öt évtizeden keresztül használták és csak 1993-ban vonták ki a szolgálatból. A rendkívül sikeresnek mondható konstrukciót viszont a kínaiak még ezt követően is életben tartották, és folyamatosan korszerűsítették.

A H-6-nak számtalan változata létezik, és ma ez a gép a kínai stratégiai légierő fő típusa. De a rengeteg modernizáció, áttervezés, módosítás sem tudta megállítani a repülőgép elöregedését, így mostanra a H-6 menthetetlenül elavult. Sem a hatótávolsága, sem a hordozható fegyverek mennyisége, sem pedig a gép védelmi rendszerei nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. A leváltására viszont egy olyan gépet szánnak, ami minden szempontból óriási ugrást jelentene a kínai légierő számára.

A 19fortyfive szaklap szerint

a H-20 lehet Kína első valódi stratégiai bombázója. A csupaszárny kialakítású, a radarok által csak nehezen észlelhető repülőgép képességeiről egyelőre nem sok nyilvános adat jelent meg.

Hatótávolsága valószínűleg eléri a 10 ezer kilométert, bár légi utántöltéssel ez akár még tovább is növelhető. A két, ilyen formájú amerikai bombázóhoz hasonlóan, a H-20 sem tud a hangsebességnél gyorsabban repülni, de erre nyilván nincs is szükség.

This bird was speculated to be China's H-20 strategic bomber but likely a large drone. Nevertheless, the wingspan design is awesome. pic.twitter.com/RdQU4PTe7f

— PAOTZE☆B.O.STRATEGY☆ (@PAOTZEPG) October 19, 2025

A 20 méter hosszú, 45 méteres fesztávolságú gépet négy, valószínűleg hazai fejlesztésű hajtómű repíti. A belső fegyvertereiben 20-45 tonna súlyú rakétát, bombát, vagy drónokat hordozhat. Nyugati elemzők úgy gondolják, hogy a legújabb fejlesztésű, hiperszonikus rakéták is a H-20 fegyverzetébe tartozhatnak. Azonban a gép fő profilja mégiscsak a nukleáris csapásmérés.

Ezzel a Kínai atomarzenál is három részből fog állni: a szárazföldről indított ballisztikus rakétákból, a tengeralattjárókról kilőhető nukleáris fegyverekből, és a repülőgépről bevethető, atomtöltetű eszközökből.

A köznyelvben lopakodónak nevezett formája révén a H-20-as alkalmas lehet arra, hogy váratlan nukleáris csapást mérjen a Csendes-óceán bármely részére és a támadást követően biztonsággal hazatérjen. Még az olyan összetett légvédelmi rendszerekkel oltalmazott célpontokat is sikerrel pusztíthatná, mint az amerikaiak Guam, illetve Okinava szigetén lévő támaszpontjai. De az amerikai haditengerészet anyahajói ugyancsak a H-20-ak prédái lehetnek egy USA-Kína konfliktus esetén.

??China's H-20 Stealth Bomber

Introduction date estimate: Late 2025 to Early 2027

For what? To succeed the old H-6 bomber, estimate 100-175 bombers (H-6 will also be replaced by GJ-X Unmanned bomber)

Range: 8000-12000km
Payload: 10-30 tonspic.twitter.com/SjMxXP2R9x

— PLA Military Updates (@PLA_MilitaryUpd) December 10, 2025

A 19fortyfive azt írja, hogy az új, kínai bombázó megjelenése mélyreható következményekkel járhat az Egyesült Államok védelmi stratégiájában. Ez a repülőgép ugyanis Hawaiig, vagy akár még az USA nyugati partvidékéig bárhol képes lecsapnin. MIndazonáltal nemcsak az Egyesült Államokat veszélyeztetheti, hanem Japánt és Dél-Koreát, Új-Zélandot és Ausztráliát is.

Katonai jelentőségén túl az új bombázó a kínai gazdaság képességeit szintén remekül mutatja. Egy ilyen repülőgép létrehozására csak a kiemelkedően fejlett iparral rendelkező országok képesek. Viszont azt sem szabad elhallgatni, hogy a repülőgép valódi képességeiről, legfőképpen a beépített számítástechnikai rendszereiről jóformán semmit sem tudni. Márpedig a korszerű katonai repülőgépek harcértékének több mint 80 százalékát az elektronika adja.