A brit oktatási minisztérium adatai szerint a hazai diplomások átlagos éves keresete öt évvel a végzés után 31 400 font, azaz 15 és fél millió forint. Ugyanakkor a szintén brit egyetemre járt, nem uniós és az országban maradó külföldi hallgatók, átlagosan közel 25 százalékkal többet, 41 200 fontot kerestek.

A brit diplomások keresete így alig haladta meg a 29 500 font körüli átlagfizetést, míg a külföldieké a munkavállalók felső harminc százalékába emelte őket.

A különbséget elsősorban a választott szakterületek magyarázzák: a külföldi hallgatók közül sokan menedzsmentet vagy mérnöki tudományokat tanultak, amelyek a legjobban fizető területek közé tartoznak, míg a britek inkább egészségügyi, gyógyszerészeti vagy humán szakokra jelentkeztek, amelyek jóval alacsonyabb átlagkeresetet biztosítanak.

A statisztikák arra is rámutattak, hogy az elit egyetemek, így például az University College London, az LSE, a Londoni Közgazdasági Egyetem és a tudományban erős Imperial College vagy a King’s College London hallgatói között kiugróan magas a külföldiek aránya.

A statisztika mögött más tényezők is meghúzódnak. A külföldi diákok sokszor erősebb anyagi és kulturális háttérrel érkeznek az Egyesült Királyságba: a családjuk képes finanszírozni a tandíjat, még úgy is, hogy az jóval magasabb, mint amit a brit diákok fizetnek és állja a megélhetési költségeiket is. Ez azt jelenti, hogy nagyobb biztonságban vághatnak bele a pályakezdésbe, jobban tudják vállalni a versenyt a legjobb állásokért, és erősebb nemzetközi kapcsolati hálóval indulnak. Kulturális szempontból is előnyben lehetnek: sokuk számára természetes a többnyelvűség, a globális munkaerőpiacra való felkészülés, vagy épp az, hogy

családjuk nyomást gyakorol rájuk a sikeres karrier érdekében.

Emellett nem elhanyagolható, hogy a brit elitegyetemek hallgatóinak jelentős része már külföldről érkezik: a UCL hallgatóinak több mint fele nem brit, az LSE-n közel a fele, és hasonló arányt mutat az Imperial és a King’s College is. Ezek az intézmények egyszerre vonzók a tehetősebb külföldi hallgatók számára, és biztosítanak olyan rangot a diplomának, amely a munkaerőpiacon rögtön magasabb fizetési kategóriába emeli a pályakezdőt.

Jobban keresnek a briteknél az Európai Unióból érkezett hallgatók is, bár nem olyan kirívó mértékben, mint a nem uniósok. Náluk is gyakoribb az, hogy gazdasági, pénzügyi és mérnöki vagy technológiai szakokat választanak. A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy ha a jövedelmi kilátások elsődleges szempontot jelentenek, akkor nemcsak a választott szak, hanem az egyetem presztízse és a hallgató társadalmi-kulturális háttere is döntően befolyásolja a jövőbeli kereseteket. Viszont ebben az esetben gyenge lábakon áll az „idejönnek és elveszik a munkánkat” érv, mivel a külföldi diákok, illetve családjaik gyakran más szakokat választanak, mint a britek. Az ő esetükben ezek a tényezők sokszor hátrányt jelentenek a nemzetközi versenyben.