Egy hete indított támadást Izrael Irán ellen, és azóta egyre fokozódik a helyzet a Közel-Keleten. A megelőző csapást Washington tudtával, de a közreműködése nélkül hajtotta végre Izrael, de azóta felvetődött, hogy az Egyesült Államok katonai szerepet is vállal Irán nukleáris létesítményeinek a megsemmisítésében. Donald Trump feltétel nélküli megadásra szólította fel a teheráni vezetést, és jelezte, ha amerikai érdekeltséget ér támadás, azonnal reagálni fognak. Ennek jegyében a térségbe küldték a USS Nimitz repülőgép-hordozót is.

Az amerikai elnök azonban még nem döntött, a szóvivője azt mondta, két héten belül eldől, indít-e támadást az Egyesült Államok Irán ellen. Magyarics Tamás az InfoRádióban azt hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben még a republikánus is megosztott. A radikális MAGA-csoport tagjai a leghatározottabban elutasítják, hogy az Egyesült Államok kötelezettséget vállaljon vagy bármilyen hadi cselekményben aktívan részt vegyen a Közel-Keleten – más kérdés, hogy az Egyesült Államok már belefolyt a konfliktusba, hiszen az izraeli védelmet segítik az amerikaiak.

A külpolitikai szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a kongresszusban egy demokrata szenátor határozati javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében kongresszusi felhatalmazás kellene ahhoz, hogy Donald Trump csapatokat küldjön a térségbe. „Hivatalosan az Egyesült Államok elnöke a fegyveres erők főparancsnoka, és jogában áll a fegyveres erők különböző alakulatait a világ bármely pontjára küldeni. Ezt a jogot 1973-ban korlátozták, így

kilencven nap áll a rendelkezésére: 60 napig küldhet felhatalmazás nélkül csapatokat, és ha nem kap felhatalmazást, akkor harminc napja van arra, hogy visszavonja a csapatokat”

– magyarázta az ELTE emeritus professzora.

Arról is beszélt, hogy nemcsak a háborús szerepvállalás anyagi vonzatai miatt nem támogatják a bevetést, hanem az erős, úgynevezett elszigetelődéspárti vonulat elvi alapon véli úgy, hogy az Egyesült Államoknak nem feladata, hogy a világ különböző pontjain védelmezzen országokat vagy ideológiákat. Az is ellenérv szerinte, hogy másra is lehetne fordítani ezeket a pénzeket, és a sok külföldi kötelezettségvállalás miatt csúznak egy belső infrastrukturális beruházások.

Donald Trump azzal kampányolt, hogy békét teremt az orosz–ukrán háborúban és a Közel-Keleten is, és Magyarics Tamás szerint ezt az ígéretét is megszegné a beavatkozással, de hozzátette, erre azért volt már példa. Az is visszatartó erő lehet szerinte, hogy az elmúlt évtizedekben a térségben Irakban és Afganisztánban is megégette magát az Egyesült Államok, mint ahogy az is, hogy ez megint komoly erőforrásokat vonna el a Távol-Kelettől, márpedig a politikusok szerint most Kínával szemben kellene az Egyesült Államoknak erőt demonstrálnia.

A külpolitikai szakértő sorra vette a támogatók érceit is. Mindenekelőtt az amerikai közvélemény egyértelműen, de a politikusok többsége is Izrael mellett áll, a zsidó állam támogatása nagyon erős tradíciókkal rendelkezik az Egyesült Államokban. „Nem csak geopolitikai kérdésről van szó, hanem arról, hogy az Egyesült Államokban több tízmillió úgynevezett keresztény cionista van, akik nem zsidó származásúak, de hisznek abban, hogy Izraelnek, illetve a zsidóságnak a léte létfontosságú lesz, amikor a jó és a rossz közötti összecsapásra sor kerül, és ennek megfelelően Izraelt tűzön-vízen át támogatni kell” – magyarázta a szakértő.

Az amerikai szerepvállalást erősítheti az emeritus professzor szerint az is, hogy a Közel-Keleten az Egyesült Államok egyetlen külső erő, amely valamilyen rendet rá tudna kényszeríteni a felekre. Emlékeztetett arra is, hogy ezt a folyamatot a Trump-adminisztráció 2017 és 2021 között kezdte, az elnök veje, Jared Kushner hozta tető alá az úgynevezett Ábrahám-egyezményeket, amelyekben több arab állam elismerte Izrael létét.

Fontos kérdésnek nevezte Szaúd-Arábia támogatását, amely Irán vetélytársa, és Washington legerősebb partnere a térségben, de szint szerepet játszhat majd a döntésben, hogy az amerikai nem felejtették el az 1979-es túszdrámát, azt a „megaláztatást, amit az iráni teokratikus rendszertől elszenvedtek, és hogy az irániak az Egyesült Államokat a nagy sátánnak nevezik, Izrael pedig a kis sátán”.

Magyarics Tamás kitért a Hormuzi-szorosra is, amely Irán egyik legnagyobb ütőkártyája, mert le tudja zárni a tengerszakaszt, amelyen a világ olajellátásnak 21 százaléka halad át. Arra is felhívta a figyelmet, hogy

egy ilyen akciónak Európa lenne a nagy vesztese, míg Oroszország a nagy nyertese,

mert ha kiesik a világpiacról 20 százalék nyersolaj, akkor az orosz kőolaj jelentősége megnő, és az akár 100-130 dollár emelkedő olajárból nagyobb bevételre tud szert tenni, és így könnyebben tudja finanszírozni az ukrajnai háborút.