A Közel-Kelet jövőjére nézve jelentős hatása lehet annak, hogy a térség mely állama vagy államai lesznek az Egyesült Államok szövetségesei hosszabb távon is. A könyvbemutatón N. Rózsa Erzsébet Irán helyzetét is elemezte.

„Irán arra számít, hogy amennyiben akár Oroszország, akár Kína – most csak erről a kettőről beszéljünk, ilyen szempontból Észak-Korea nem számít – megállapodik vagy közelebb kerül az Egyesült Államokhoz, akkor hátrahagyják Iránt” – fogalmazott a HUN-REN Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos tanácsadója. Hozzátette: Irán egyfajta stratégiai magányossággal tekint magára, ahogy Kína sem köt szövetségeket egyébként, hanem legfeljebb stratégiai partnerségeket, abból is viszonylag keveset, inkább csak kisebb rangú megállapodásokat kötnek. Hozzájuk hasonlóan Irán is úgy képzeli, hogy egyedül van, ezért eseti megállapodásokban, eseti együttműködésekben gondolkodik, ezeket igyekszik kihasználni, amennyire lehet, de pontosan tudja, hogy „holnapra” ennek akár vége is lehet.

Irán helyzetét tovább nehezíti, hogy a térségben rajta kívül még sok hasonló méretű és súlyú állam van, és Nyugat-Ázsiának nincsen magállama, vagyis olyan állama, amelyhez a többiek többé-kevésbé igazodnának.

„Ha Ázsiára ránézünk, északon ott van Oroszország. Kelet-Ázsiában ott van Kína, amelyhez akár civilizációsan, akár politikailag, de valamilyen formában igazodás történik. Dél-Ázsiában ott van India, amely egyre fontosabb és a térségben is egyre jobban kezd megjelenni. Na de Nyugat-Ázsiában? Szoktunk vitatkozni, hogy négy vagy öt vezető vagy fontos hatalom van-e, de valójában nincs egyetlen ilyen” – fogalmazott N. Rózsa Erzsébet.

A beszélgetés hosszabb változatát, amelyet a könyv szerzője Csicsmann Lászlóval, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárával folytatott, cikkünk végén hallgathatják meg.