A szudáni hadsereg teljes ellenőrzése alá vonta a fővárosban, Kartúmban az elnöki palotát, ami az egyik legjelentősebb előrelépés a két éve tartó konfliktusban, amely az ország kettészakadásával fenyeget. A hadsereggel szemben álló félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) a bejelentés után figyelmeztetett: a harcoknak még nincs vége. Az RSF, amely az év elején párhuzamos kormány létrehozásába kezdett, továbbra is ellenőrzése alatt tartja Kartúm és a szomszédos Omdurman egyes részeit, valamint Nyugat-Szudánt, ahol a hadsereg az utolsó Dárfúr régióbeli erősség, az al-Fasír elfoglalásáért harcol. A főváros elfoglalása felgyorsíthatja a hadsereg teljes közép-szudáni hatalomátvételét, és megszilárdíthatja az ország kelet-nyugati területi megosztottságát a két erő között.

Az afrikai országban 2023 áprilisában robbant ki a hadsereg és az RSF lázadói között fegyveres konfliktus, és rendszeresek a támadások civilek és kórházak ellen is. Az ENSZ szerint a szudáni helyzet jelenleg a világ legnagyobb humanitárius katasztrófájának tekinthető.

„Szudán az örökös polgárháború hazája”

– mondta a hírek nyomán az InfoRádióban Marsai Viktor. A Migrációkutató Intézet igazgatója emlékeztetett, hogy az ország 1956-ban lett független, de már előtte kitört az első polgárháború, és csal 2005-2006-tól kezdve köszöntött be viszonylagos nyugalom. Ezt váltotta fel 2023 áprilisában az újabb polgárháború, amely az ország két erős embere, Abdel Fattáh al-Burhán elnök és Mohamed Hamdan Dagalo alelnök konfliktusa.

„A hadsereg két vezetője áll szemben egymással, nagyon erős személyi ellentétekkel, de ez egy Szudánon belüli centrum–periféria küzdelem is" – mondta a kutató. Bemutatta, hogy míg a nemzetközileg elismert elnök Kartúm, a főváros körüli szudáni elit és az arab népcsoportok képviselője, addig Hamdan Dagalo Darfúrból származik, egy arab törzsből, amelyet a kartúmi elit lenéz. A tábornok innen emelkedett fel az elmúlt tíz évben, a dárfúri népirtás során vált a kormányerők egyik nagyon fontos emberévé, helyi milíciavezérből jutott az alelnöki posztig.

„2023 tavaszára látszott az, hogy a két dudás nem fér el egy csárdában, és tört ki a jelenlegi polgárháború” – mondta Marsai Viktor, és jelezte, az ukrajnainál vagy a gázainál is súlyosabb a helyzet Szudánban, ami most a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája. Az NKE oktatója felidézte, hogy már több mint 3,2 millió ember menekült a határokon túlra, több mint 10 millió főre rúg a belső menekültek száma, és az ország lakosságának több mint a fele, majdnem 26 millió ember van az ENSZ minősítése szerint élelmezésbiztonsági válságban.

Az is gondot jelent, hogy a segélyszállítmányok nehezen jutnak be az országba, és amelyik útnak indul, az sem biztos, hogy célba is ér.

„A hadviselő felek zéró összegű játékot játszanak, amiben nincs helye a kompromisszumnak.

Most már mindkét oldalon szövetségi rendszerek és milíciák hol lazább, hol erősebb hálózata küzd egymással, ami azt jelenti, hogy hiába mondja azt a központi vezetés, hogy átengedi a segélyeket, ha a helyi milícia úgy dönt, hogy inkább elveszi ezeket” – mondta Marsai Viktor, de hozzátette, az is fokozza a válságot, hogy a harcok éppen azokon a területeken folynak, amely eredetileg éppen az ország éléstára volt.

A kutató azt is hangsúlyozta, hogy nem csak a két politikus között zajlik a polgárháború, hanem mindkét fél mögött külső támogatók vannak, ezért tudják fenntartani már két éve ezt a proxyháborút. Mint fogalmazott, az RSF oldalán elsősorban az Egyesült Arab Emírségek áll, de „felsejlenek” afrikai szereplők is, mint Etiópia vagy Kenya. A kormányerők oldalára Egyiptomot, Szaúd-Arábiát, Iránt, Törökországot sorolta a Migrációkutató Intézet igazgatója, míg Oroszország szerinte sajátos játékot követ Szudánban, mert a háború kitörésekor egyértelműen az RSF-et támogatta, majd különféle koncessziókért cserébe átállt a kormányerők oldalára. Más feltételezések szerint Oroszország valójában mindkét oldalra játszik, hiszen előbb-utóbb valaki nyer a konfliktusban.

A szakértő közölte, Szudánt a külső szereplőknek az teszi vonzóvá, hogy nagyon jelentős arany- és kőolajkészletekkel rendelkezik, és komoly a mezőgazdasági potenciálja, ez magyarázza azt, hogy az Arab-öböl államai miért érdeklődnek az ország iránt.

„Geostratégiailag nagyon fontos területről van szó,

hiszen a Vörös-tenger partján van, a világ egyik legfontosabb kereskedelmi ütőere mentén. Az oroszok egyértelműen flottabázist szeretnének létrehozni, amit ők logisztikai központnak hívnak, Port Szudánban, hogy a globális geopolitikai versengésben a pozícióikat növeljék, és erre most úgy néz ki, hogy a szudáni kormány többé-kevésbé zöld lámpát is adott” – mondta Marsai Viktor.