A Merkava V – más néven Barak – harckocsi csapatpróbája nemrég kezdődött az izraeli hadsereg 401. páncélos dandárjának 52. zászlóaljánál. Igazából nem egy teljesen új tankról, hanem egy hosszú fejlesztési folyamat egyik, ám kétségtelenül nagy jelentőségű eredményéről van szó – írja a Fox News.

Kívülről nem sok változást látni, mivel a fejlesztés főként a tank elektronikai rendszereiben ment végbe. A harckocsi parancsnoka egy olyan sisakot kapott, amelynek segítségével "keresztüllát" a páncéloson. Bármerre fordul, tökéletesen látja a harcjármű körötti teret. Sőt, még annál is többet. Ugyanis a harcjármű központi számítógépe mesterséges intelligenciát alkalmazva értékeli és szelektálja a különböző felderítő berendezésektől – radar, infravörös- és elektro-optikai érzékelőktől – kapott információkat.

Ezeket egy szenzorfúziónak nevezett rendszer fogja össze, és a különböző forrásokból származó adatokat egyetlen jellé "gyúrja" össze, amit az MI fontosságuk vagy éppen veszélyességük szerint osztályoz és sorba rendez.

A parancsnok által látott képre ezek a jelzések kerülnek a kiterjesztett valóság (augmented reality) segítségével.

Pont olyan, mintha egy videojátékot nézne a páncélos első embere, csak itt életre-halálra megy a küzdelem.

A mesterséges intelligencia javaslatokat is tesz a különféle célok megsemmisítésére. Természetesen az első helyre azokat sorolja, amelyek a feladat végrehajtása szempontjából a legfontosabbak vagy éppen a legveszélyesebbek. A harckocsi kezelői így gyorsabban reagálhatnak, azaz előbb nyithatnak tüzet az ellenségre. Márpedig a modern páncélos harcászatban az első találat döntő fontosságú.

A célok értékelésekor az MI arra is javaslatot tesz, hogy azok ellen milyen fegyverrel lehet a leghatékonyabban harcolni. Például felesleges – a kifejezetten harckocsik kilövésére szolgáló – űrméret alatti nyíllövedékkel tüzelni egy teherautóra applikált páncéltörő rakétára, amikor bőven elég egy repeszgránát is vagy a félcolos géppuska rövid sorozata. De a gép azt is megmondja, ha a cél olyan messze van, hogy a biztos találat valószínűsége már túl kicsi, ezért ellene inkább egy irányított páncéltörő rakéta lehet a leghatásosabb.

Természetesen az MI folyamatosan kommunikál a kötelék többi járművével, átadja nekik a felderítési adatokat, illetve fogadja a tőlük kapott információkat. De együttműködik a csatatér felett mozgó helikopterekkel, felderítőgépekkel vagy éppen az F-35-ös harci repülőkkel, egyetlen hatalmas hálózatba fogva össze a saját erőket. Az új rendszer a baráti tűz esélyét is minimálisra tudja majd csökkenteni.

A tervezők arra is gondoltak, hogy mi van, ha a sok elemből álló bonyolult rendszer egyik vagy másik része megsérül, esetleg az egész működésképtelenné válik. Az első esetben a szenzorfúziónak köszönhetően a többi érzékelő veszi át a sérült műszer feladatait. Ha pedig végleg működésképtelenné válik a mesterséges intelligencia, akkor még mindig ott vannak a hagyományos tűzvezető eszközök, illetve az ezeket működtető, rendkívül jól képzett harckocsizó katonák.

A Barakon alkalmazott technológiák teljesen új irányba terelhetik a harckocsik fejlesztését. A már egy ideje hadi használatban lévő Trophy, aktív védelmi rendszer, újabb változatai lassan idejétmúlttá teszik a tankok vastag, nehéz páncélzatát.

A harckocsiágyúk a szenzorfúzióval és a kiterjesztett valósággal támogatott mesterséges intelligencia révén még pontosabbak lesznek, újfajta lőszereik miatt pedig nő a romboló erejük. Ezért a kisebb űrméretű ágyúk is elegendők lehetnek, főleg, ha azokat még irányított páncéltörő rakéták is kiegészítik. A jövő tankjai inkább a mostani kerekes harcjárművek méreteihez és súlyához közelíthetnek, miközben védettebbek és sokkal halálosabbak lehetnek, mint a mostani acélmonstrumok.