Az Andromeda egy ütött-kopott hajó, ugyanolyan mint a többi bérelhető vitorlás a németországi Warnemünde kikötőjében. Tökéletes azoknak, akik nem szeretnének feltűnést kelteni. A Bavaria 51-es típusú vitorlás nagyjából 16 méter hosszú és fedélzetén akár 12-en is elférnek. Bár a kabinok elég szűkek, a konyha és az étkező meglehetősen tágas és ami talán a legfontosabb: tárolóhely is van bőven.

A Mola cég vitorlása néhány hónapja nemzetközi hírnévre tett szert. Kiderült ugyanis, hogy a hajónak fontos szerepe lehetett a Balti-tenger alatt húzódó gázvezetékek felrobbantásában. A terrortámadást vizsgáló hatóságok – köztük a német FBI-nak is nevezett BKA és a szövetségi rendőrség – robbanóanyag-maradványokat mutattak ki az Andromeda fedélzetén. Mivel a nyomozás eredményeit csak nagyon apránként és vontatottan hozzák nyilvánosságra, a Der Spiegel német magazin és a ZDF állami televízió újságírói kibérelték a hajót, hogy bejárják vele a terroristák feltételezett útvonalát.

A hajó több kikötőben is megfordult és ennek mindenütt maradt nyoma. Először is amikor bérbe vette egy hatfős társaság, az egyikük útlevelét lefénymásolták. Aztán két kikötőben is jártak, ahol gázolajat tankoltak, mert a vitorlásnak van egy 75 lőerős dízel segédhajtóműve és úgy tűnik, inkább ezzel és nem a vitorlákkal hajóztak. Végül kicsit még egy lengyelországi horgonyzóhelyen időztek, ahol a helyi hatóságok gyanút fogtak és átvizsgálták a hajót – de nem találtak semmit. Nem is találhattak, mert a szabotőrök akkor már a visszaúton voltak, a bombákat elhelyezték a két tenger alatti gázvezetéken.

Az ügyben rengeteg a megválaszolatlan kérdés, amelyek számos találgatásra adnak okot. Az egyik mindjárt az, hogy

vajon miért nem gyújtották fel vagy süllyesztették el a vitorlást az akció után.

Erre viszonylag egyszerű a magyarázat. A hatóságoknak rögtön feltűnt volna egy hiányzó bérvitorlás, és azonnal vizsgálódni kezdtek volna. Így viszont az Andromedát visszaállították a többi közé, és ezzel bőven maradt idejük az elkövetőknek a nyomok eltüntetésére. Csak a vakszerencsén múlt, hogy a hajót utánuk már senki sem kölcsönözte ki, így a rendőröknek sikerült robbanóanyagnyomokat és DNS-mintákat rögzíteniük.

Az újságírók természetesen felkeresték azt a férfit is, akinek az útlevelével kibérelték a vitorlást. Az 51 éves Ştefan Marcu a moldovai főváros közelében, egy kis faluban él, nem messze az ukrán határtól. Igen meglepődött, amikor megmutatták neki az útlevélszámát. Mint mondta, ez a régi, még 2019-ben lejárt úti okmánya volt, amit elégetett, miután megkapta az újat. Nyilván az adatait ellopták és azokkal hamisítottak egy másik útlevelet, amibe ráadásul egy ukrán fiatalember képe került. Ő Dnyipro városába való és jelenleg az ukrán hadsereg 93. gépesített dandárjában szolgál. A Valerij K. néven azonosított katona úgy tudni, hogy egy szélsőséges nacionalista csoport tagja volt, amely egyebek mellett könnyűbúvár-kiképzéssel is foglalkozott.

A nyomozók hosszas munkával megtalálták Valerij K. volt élettársát és kislányát, akik most Németországban élnek. A házkutatás alkalmával begyűjtött DNS-minták azonban nem egyeztek a hajón találtakkal. Ennek dacára

sokan úgy gondolják, hogy a gázvezetékek felrobbantását ukrán kommandósok hajthatták végre.

Kijevnek bőven lett volna oka egy ilyen támadásra. Először is a gázeladásokból Oroszországnak hatalmas bevételei származtak, amelyek jelentős részét az Ukrajna elleni háborúra költötte. Másrészt van már egy orosz vezeték, amely Ukrajnán keresztül szállít és ezért Kijev tekintélyes tranzitdíjat szed. Ha az Északi Áramlat 1 mellé belépett volna a második tengeralatti vezeték is, akkor már nincs szükség az Ukrajnán keresztül futó csövekre, és ez bizony pénzveszteség az ukrán államnak. A harmadik ok pedig az lehetett: Kijev meg akarta fosztani Moszkvát attól, hogy a gázszállításokkal zsarolja Németországot, amely – éppen az energiaimport miatt – elég sokáig habozott fegyvereket szállítani Ukrajnának.

A német újságírók által megkérdezett nyomozók, titkosszolgálati szakértők mind arra utaltak, hogy a nyomok Kijevbe vezetnek. Ám azt is elmondták, hogy talán túlságosan is egyértelműen az ukránokra terelődik a gyanú. Ez pedig arra utalhat, hogy valójában mások állhatnak a háttérben. Például Lengyelországnak is elemi érdeke volt a gázvezetékek megsemmisítése, mert Varsót is aggasztotta, hogy Berlin túlontúl függ az olcsó orosz energiahordozóktól.

De ugyanilyen okból Washington is gyanúba keverhető. Ezt erősítette meg egy amerikai újságíró, aki szerint a norvég haditengerészet hajója az Egyesült Államok harci búvárait vitte a gázvezetékek közelébe egy hadgyakorlatnak álcázott akcióban. A 86 éves hírlapíró állítólag megbízható washingtoni forrásoktól szerezte értesüléseit, ám ezeket nem tudta bizonyítani. Mindenesetre a cikke arra elég volt, hogy Moszkvában újjal mutogassanak Washingtonra.

A támadásra adott első magyarázatok között ugyanis szerepelt az orosz vonal is. De ezt azzal próbálták elütni, hogy az oroszoknak aztán végképp semmi érdekük nem fűződött a vezetékek felrobbantásához. Egyszerűbb lett volna megnyomni néhány gombot és leállítani a gázszállítást. Viszont ha az oroszok ezt teszik, akkor több milliárd dolláros kártérítést követelhettek volna tőlük szerződésszegés miatt. A két vezeték közül amúgy is csak a régebbi üzemelt, az újabb, Északi Áramlat 2 nem. Azzal, hogy drámain megbénítják a szállításokat, megemelkedhet a földgáz világpiaci ára. Ha pedig sikerül Moszkvának a gyanút Kijevre terelnie, akkor szét is zilálhatja az Ukrajnát támogatói nyugati összefogást.

Mindenesetre tény, hogy nem sokkal a robbanások előtt az orosz Szibirjakov hidrológiai kutatóhajó a vezetékek környékén járt. Ez a 86 méteres tengerjáró csak látszólag szolgál békés, tudományos célokat. Valójában az orosz haditengerészet használja arra, hogy az új búvárhajóinak víz alatti próbáit ellenőrizze. A Szibirjakovnak saját mélytengeri robotjai vannak, amelyekkel akár robbanóanyagot is el lehet helyezni.

Ugyancsak kérdés, hogy vajon a nyugati kormányokat miért érte ennyire váratlanul a támadás? Miért nem figyeltek fel az előkészületekre a titkosszolgálatok? A válasz az, hogy nagyon is felfigyeltek. Először az informatikai hírszerzésben kiemelkedő, holland kémszolgálat értesült arról, hogy valami készül egy orosz tenger alatti gázvezeték ellen. Az értesülések azonban inkább arról utaltak, hogy az ukránok a Fekete-tenger fenekén húzódó, Török Áramlat csöveit vették célba. A hollandok rögtön szóltak is a CIA-nak és az ügyben esetleg érintett német elhárításnak. Állítólag Washingtonból azonnal ment is Kijevbe egy szelíd figyelmeztetés:

"Álljatok le, ne csináljátok!"

A német szolgálatok ugyancsak késlekedés nélkül jelentették a kormány felé, hogy támadás készül egy tenger alatti gázvezeték ellen. De Berlinben semmit sem tettek. Utóbb azzal magyarázták a tétlenséget, hogy az információ túl általános volt és amúgy is későn érkezett. Vajon az oroszok is tudhattak erről? Ha igen, akkor ez magyarázhatja a Szibirjakov útját: a hajó nem robbantani ment, hanem éppen ellenkezőleg, a vezetékeket ellenőrizte és próbálta megvédeni.

Az sem egyértelmű, hogy lehetséges-e ennyire amatőr felszereléssel végrehajtani egy ilyen nagyszabású katonai műveletet. A Der Spiegel által megkérdezett egykori katonai búvár szerint nagyon is elképzelhető. Tom Kürten szerint az Andromeda vitorlás tatján lévő, lehajtható stég alkalmas arra, hogy onnan búvárok ereszkedjenek a vízbe. Mivel 80 méteres mélységben koromsötét van, a merülés előtt egy hosszú kötelet engedhettek le, nehezékkel a végén. Ezt követve ereszkedhettek a mélybe a búvárok és ennek segítségével térhettek vissza a felszínre, persze időnként meg-megállva, hogy elkerüljék a keszonbetegséget. Az egész nagyjából három órát vehetett igénybe. Még nagy méretű palackokat sem kellett magukkal cipelniük, ha olyan felszerelést használtak mint a harci búvárok. Ebben újrahasznosítják és oxigénnel dúsítják a kilégezett levegőt. A vezetékeket pedig egy egyszerű tengeri szonárral is meg lehet találni, hiszen jókora, betonba ágyazott acélcsövekről van. A hattagú csapat – öt férfi és egy nő – valószínűleg egy parancsnokból, két búvárból és azok segítőiből, valamint egy orvosból állhatott.

A sok tisztázatlan kérdésre persze lehet, hogy már régen megvannak a válaszok, csak éppen a hatóságok titkolóznak. Nem is csoda, hiszen nagyon kényes ügyről van szó. Végül is támadás érte egy NATO-tagállam kritikus infrastruktúráját, ami akár a szövetség alapokmányának 5. cikkelyét is aktiválhatná. Ha ukránok követték el az akciót, akkor annak egyenes következménye kellene hogy legyen a Nyugat politikájának megváltoztatása. Ez viszont óriási felfordulást okozna és végül csak az oroszoknak lenne jó. A német hatóságok ezért nem sietik el a nyomozást. Amúgy sem egyszerű a dolguk, mert nem igazán akar velük együttműködni senki. A svédek, a dánok és a lengyelek azért nem, mert akkor egy sor nagyon bizalmas információt is meg kellene osztaniuk egymással és a németekkel. Az ukránok pedig a saját nemzetbiztonságukat féltik.

A berlini és a washingtoni politikai vezetés szintén nem nagyon erőlteti, hogy nyilvánosságra kerüljön az igazság.

Mindenesetre Németország magasabb védelmi fokozatba kapcsolt. A belügyminiszter, Nancy Faeser (SPD) szerint mára elmosódtak a határok a külső és belső biztonság között, a Balti-tenger pedig geopolitikai ütközőponttá változott. Mindezt akkor hangoztatta, amikor Rostockban felavatta a német rendőrség legújabb hajóját, a 86 méter hosszú és egyebek mellett még egy ágyúval is felfegyverzett, BP84 Neustadtot. Miközben a zenekar az "Óvd a tengert" kezdetű himnuszt játszotta, a miniszter asszony egy pezsgős palackot vágott a hajó oldalához. Az üveg nagyot puffant, de nem tört el. A nézők között halk morajlás futott végig, mert a tengerészek szerint rossz előjel, ha a palack nem törik szét.