2004-es taggá válása óta másodízben veszi át a féléves uniós elnökségi teendőket a cseh kormány és a cseh közigazgatás. Az efféle hat hónapos gyakorlat mindig alaposan leterheli a sorra kerülő tagállam intézményi apparátusát, lévén ebben az időszakban (a pénzügyeket és a külügyeket leszámítva) valamennyi szakpolitikai tárca EU-miniszteri ülését a féléves elnökség készíti elő, vezeti és adminisztrálja, az ő diplomáciai ügyességén múlik, hogy sikerül-e közös platformra terelni huszonhét nemzetállami törekvést.

Az uniós folyamatok napi menetét ismerők emellett tudják, hogy a mindenkori miniszteri találkozókat a témában illetékes szakdiplomaták munkacsoportjainak (több száz ilyen van) sok hónapos megelőző tanácskozása, valamint az úgynevezett EU állandó képviselők (tagállami nagykövetek) ülésezése készíti elő, amelyek levezénylése szintén a soros (féléves) elnökség dolga.

Döntési jog persze a soros elnökséggel sem jár, de az adott félévben így is többlet befolyásra tehet szert az érintett tagállam. Ekkor ugyanis ő határoz az EU-szintű teendők prioritásairól, ő állítja össze az ülések napirendjét, az ő közvetítésén és asztalra tett javaslatain is múlik, hogy valamely ügyben történik-e gyorsabb haladás, vagy sem. Mindez egy kicsit azt is jelenti, hogy

a féléves elnökségi ország hat hónapra alkalmat kap arra, hogy az általa igazán fontosnak érzett ügyeket próbálja meg az előtérbe tolni.

A cseh diplomácia és kormányapparátus előkészületeit értesülések szerint több dolog is nehezítette, de azért saját állításuk szerint mostanra így is összeállt a program. Nehezítő körülmény volt mindenekelőtt, hogy a munkának nekikezdő, Petr Fiala-vezette cseh koalíciós kormány hat hónapja van csak hatalmon, relatíve kevés közvetlen EU-tapasztalattal rendelkezik, miközben egy-egy féléves uniós elnökséget általában minimum másfél-két éves intenzív munka szokott előkészíteni.

Ráadásul a Fiala-kabinet ezúttal az elődjének megkezdett EU-elnökségi terveire is csak korlátozottan építhetett, mivel a Babis-kormány eleve csekély örökséget hagyott hátra e tekintetben. A miniszterelnöksége idején az EU-val visszatérő konfliktusban álló Andrej Babis ugyanis cseh források szerint inkább időveszteségnek tekintette a féléves EU-elnökségi munkát, amire éppen ezért kevesebb időt áldoztak, mi több, a cseh büdzsében jóval kevesebb fedezetet is terveztek be rá, mint például a 2009-es első cseh EU-elnökség idején.

A féléves alapvető elvi-politikai törekvések azért így is letisztultak, és az éppen időre összeállt cseh EU-elnökségi program is meghirdette a maga prioritásait. Az öt fő témakör e szerint: 1.) az orosz-ukrán háború unióra háruló következményeinek a hatékony kezelése (élén az EU-területre érkező ukrán menekültek ellátásával), 2.) az EU-energiaellátás biztonságának a szavatolása, 3.) az uniós védelmi és kiberbiztonsági kapacitás fokozása, 4.) az EU-gazdaság ellenállóképességének a javítása, 5.) a demokratikus intézmények az erősítése.

Mikuláš Bek cseh európai ügyi miniszter mindezekhez képest is fogalmazott úgy a brüsszeli Politico-nak adott nyilatkozatában, hogy

Prága fő figyelme az EU-elnökség alatt mindenekelőtt az orosz-ukrán-háborúra, a harcok európai uniós következményeinek menedzselésére irányul majd.

Amihez képest – jegyezték meg további, immár név nélkül megszólaló cseh tisztviselők – nem kizárt, hogy szükség esetén más célkitűzések és teendők helyenként kényszerűen hátrább szorulhatnak.

Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy a különböző címszavak mögött már ezen a ponton is olyan unión belüli megosztottságon és érdekellentéteken kell tudnia majd Prágának úrrá lennie, hogy az önmagában is bravúros diplomáciai erőfeszítéseket fog igényelni.

El kell például érnie, hogy az Ukrajnának szánt támogatás oly módon is fenntartható legyen, hogy mindez nem lehetetleníti el az uniós gazdaság és energiaellátás működését. De nem látszik könnyebbnek például az az alapvetőnek minősített cseh elnökségi törekvés sem, hogy

tevékenységük egyszerre szolgálja a kieső orosz energia pótlását és az európai gazdaság szénmentesítésének határidőre történő teljesülését.

A cseh elnökség dolga lesz például kihajtani a tagállamokból, hogy mindenütt időre végrehajtsák a napokban elfogadott vállalást a gáztározók minimum 80 százalékos feltöltéséről (tavaly az uniós átlag ennek alig több, mint fele volt). Továbbá el kellene tudni érnie, hogy júliusban az Európai Parlament rábólíntson a tavalyi európai bizottsági javaslatra, és ismerje el egy átmeneti időre „zöld” (vagy legalább környezetet nem túlzott mértékben és tartósan veszélyeztető) befektetésnek, ha egyelőre gázalapú és nukleáris energián alapuló rendszerekkel oldja meg valamely ország az energiaellátását.

További, kapcsolódó izgalmas kérdés lehet, vajon sikerül-e kitárgyalni közös, EU-szintű gázbeszerzési rendszert a tagországok között (ennek kivitelezése is a soros elnökség feladata).

Mindezekkel a dilemmákkal értelemszerűen kéz a kézben járnak a különböző klímavédelmi célok és törekvések lehetőség szerinti megőrzése, akkor, amikor az említett háborús környezet nem csupán az energiaellátás biztonságát fenyegeti, de közvetett hatásában láthatóan állandósítja (mértékében pedig folyamatosan növeli is) a tagországok többségében az inflációt.

Az EU mindenesetre tavaly kitűzte a klímavédelmi célszámait – elsőként a széndioxid-kibocsájtás 55 százalékos csökkentését 2030-ra –, de a megvalósítás konkrét mikéntjéről (és az ezt kísérő feltételekről és kiegészítőkről) a végleges döntés kihordása már szintén a cseh féléves EU-elnökségre vár majd. (Elég csak a kilátásba helyezett intézkedéseket majdan kísérő lehetséges/szükséges közösségi szintű szociális támogatás mikéntjére és végleges mértékére utalni, ami ma még szintén nyitott kérdés, nélküle viszont önmagában is borulhat minden.)

További nehezítő körülmény, hogy mindeközben a tagállamok kormányai között elvi szinten is vita folyik arról, vajon az ukrán háború energiaellátási tanulságai még inkább a mielőbb átállásra – a szénalapú energia gyors hátrahagyására – kell, hogy ösztönözzenek, vagy éppen ellenkezőleg: a kialakult amúgy is nehezen kezelhető helyzetben nem szabad az átallással további terheket rakni a szektorra.

A kapcsolódó vita szerteágazó. A cseh EU-elnökség mindenesetre, amennyire tudni lehet, mindebből

alapvetően az orosz szénalapú energiáról való rövidtávú leválásra fog elsősorban összpontosítani.

Számos kényes és nehezen kezelhető vitatémát így sem fognak tudni elkerülni Prágában: elég csak az Európai Parlament napokban elfogadott határozatára utalni, amiben a közösség törvényhozóinak többsége kiállt az új gyártású belső égésű gépjárművek 2035 utáni értékesítési tilalma mellett, (míg német részről például jelezték, hogy e határidőt ilyen formán nem tudják vállalni).

Ha hozzávesszük, hogy a válságmenedzselés központi iránytűje mellett minden valószínűség szerint elkerülhetetlen lesz, hogy a cseh féléves elnökség is foglalkozzon a közös mezőgazdasági politika „zöldesítésével” (a biodiverzitás megőrzésétől/erősítésétől a műtrágyahasználat korlátozásáig, hogy csak két kényes témát említsünk), továbbá, hogy részt vállaljon például a mesterséges intelligencia alkalmazásának folyamatban lévő közösségi szintű szabályozásából, akkor jól látszik, hogy Prágának szándékolatlanul is éppen elég kérdéssel foglalkoznia kell majd a féléves során, az ukrán háborúhoz kapcsoló problémákon túlmenően is.

Ráadásul a külkapcsolati kérdéseket – a nyugat-balkáni csatlakozási folyamattól az ukrán-moldáv párosnak éppen most megítélt tagjelöltségével kapcsolatos teendőkig, vagy éppen a harmadik országokkal esedékes szabadkereskedelmi megállapodásokkal összefüggő feladatokat – akkor még nem is említettük.

A Fiala-kormányt tehát jó eséllyel nagyon is be fogják borítani uniós ügyek, miközben viszonylag új, és törékeny alapokon álló koalícióról lévén szó, enélkül is éppen elég teendője lenne belső helyzetének konszolidálásához is. Arról nem is beszélve, hogy – miként sajtójelentések visszatérően előszeretettel felemlegetik – a kormányfő pártja (az Európai Konzervatívokhoz tartozó Polgári Demokratikus Párt) soraiban, azaz

barikádon belül is jócskán akadnak euroszkeptikus párttagok, támogatók, tisztviselők.

A cseh közvélemény pedig, ha felmérések szerint többségük nem is elutasító az EU-val szemben, de nem ezt tartják a legfontosabb kérdésnek.

Ami azt is jelenti, hogy Fiala nem csupán egy viszonylag gyengén előkészített féléves elnökséghez kap majd temérdek, EU-stratégiai súlyú problémát, de mindeközben meglehetősen egyedül is lesz, lévén túl nagy figyelemre és támogatásra még saját soraiban sem feltétlen számíthat majd.