Csepregi Zsolt magyarázata szerint a fegyveres konfliktus során a Hamásznak két célja lehetett volna, azonban egyiket sem sikerült elérnie a terrorszervezetnek a múlt heti rakétatámadásokkal:

• Az első, hogy a zsidó államot berántsa egy tágabb konfliktusba: vagyis, hogy a Gázai övezetből indított, Ciszjordániában kirobbanó intifádával, az izraeli arab populációnak egy nagyobb félzúdulásával, továbbá egy északi frontot is nyitva iráni és Hezbollah-támadásokkal Izraelt biztonságilag nagyon megszorongassa.

Ez azonban nem sikerült, miután néhány napon belül stabilizálódott mind Ciszjordánia, mind az izraeli otthoni front, így kizárólag a gázai terrorszervezetek folytattak komoly csapásokat a zsidó állammal szemben – magyarázta a szakértő.

• A másik, hogy miután kiderült, hogy a zsidó államot nem sikerül berántani egy nagyobb regionális konfliktusba, a Hamász gyorsan kiegyezzen Izraellel, besöpörve mindazokat a propaganda és katonai eredményeket, amiket az első néhány napban elért, és „úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi”.

De ez szintén nem valósult meg, miután Izrael kénytelen volt újra felépíteni elrettentő erejét azt követően, hogy néhány napig komolyan megszorongatta a Hamász terrorista és katonai stratégiájának kombinációja.

A fentiekkel párhuzamosan Izraelt ugyancsak két dolog motiválhatta: egyfelől még a Hamász sikerei előtt deeszkalálni a konfliktust, amire nem volt lehetősége, másrészt, hogy fellépésével olyan 4-5 éves nyugalmi időszakot érjen el, amelyben a terrorszervezet képtelen lesz hasonló konfliktus kirobbantására.

Csepregi Zsolt kiemelte: a mostani támadássorozatot várhatóan Izrael ellenségei – nem kizárólag a Hamász – alaposan ki fogják elemezni, választ találva arra, hogy hogyan lehet néhány éven belül egy olyan konfliktusba belehúzni a zsidó államot, amiben a Hamász és a palesztin iszlám dzsihád egy déli frontot nyitva, északról a Hezbollah, a szíriai és iráni erők támadásával, Ciszjordániában pedig intifádát kirobbantva egy belső fonton is küzdenie kelljen Izraelnek.

Fegyverszünet

Az Antall József Tudásközpont nemzetközi igazgatóhelyettese meglátása szerint

Izrael számára bebizonyosodott, hogy a Hamászban még középtávon sem lehet megbízni.

Tehát, a Netanjahu-kormány „Hamász-stratégiája” azon alapult, hogy engedélyezik a Gázai övezetben, hogy civil infrastruktúra-fejlesztések valósulhassanak meg, azt feltételezve, hogy ha ez megtörténik, akkor a terrorszervezetnek, valamint a gázai lakosságnak úgymond lesz mit veszítenie, így aztán nem fognak Izrael ellen katonai terrortámadást indítani, legalábbis nem rakétatámadásokat.

„Ez a kalkuláció nem jött be.” Ugyanis a Hamász abban a pillanatban, amikor kezdenek kiüresedni a pénztárcái, valamit a nemzetközi támogatása csökkenőben „van, visszatér a fegyveres erőszak eszközéhez, hogy a saját renoméját növelje a közel-keleti erőviszonyok között”.

A szakértő szerint így aztán a rövid távú cél az lehet, hogy Izrael köt egy tűzszünetet, aminek az egyetlen feltétele az lesz, hogy a terrorszervezet ne lőjön rakétákat. Ugyanakkor egyre többen szólítanak föl a zsidó államban arra, hogy újra kell kalkulálni, hogy milyen stratégiát kövessen az ország Gázával kapcsolatban.

„Mi lehet az, amivel egy hosszú távú modus vivendit ki lehet alakítani a Gázai övezettel, ahol nem az van, hogy 4-5 évente van egy ilyen kör, amiben több ezer rakétát kilőnek Izraelre.

„A jelenlegi stratégia ezzel a konfliktussal megbukott” – tette hozzá Csepregi Zsolt.