Fülöp belga király és Matild királyné részvételével - miután Brüsszelben megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját - központi ünnepséget kezdtek az első világháborút lezáró tűzszünet életbe lépésének időpontjában, 11 órakor a nyugat-belgiumi Ypres városában.
A belga király beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy
a hősökre való legméltóbb emlékezés az, ha az utókor, és különösen a fiatalok, megőrzik a kiharcolt békét és annak jegyében építik tovább a jövőt,
hogy hasonló öldöklés soha ne történhessen meg újra.
A megemlékezések a nap folyamán Ypres mellett Mons, Quiévrain, Le Roeulx, Saint-Ghislain, Soignies vársokban és világháborús katonai temetőikben folytatódnak. Az ünnepségen részt vesznek a nyugati fronton harcoló szövetséges országokból érkezett katonai és politikai vezetők, köztük Julie Payette kanadai főkormányzó.
A nyugat-flandriai Ypres (flamand nevén Ieper) városa első világháborús szerepe miatt mind a mai napig őrzi szomorú hírnevét: volt egy olyan kiszögellés a lövészárkok között, amelyről mind a német, mind a szövetséges haderő úgy érezte, alkalmas lehet az áttörésre.
A csaták mindegyike különlegesen nehéz körülmények között zajlott, a heves esők miatt az egész térség időnként sártengerré változott, amelyben több ezer katona fulladt meg. Ypres döntően hozzájárult ahhoz, hogy a következő nemzedékek az I. világháborút "értelmetlen mészárszékként" értékelték.
Négy nagyobb csata zajlott Ypres közelében, köztük a legvéresebb, a harmadik 1917 júliusa és novembere között a környékbeli Passchendaele mellett. Ebben a csatában több mint 550 ezer ember - a szövetségesek közül mintegy 325 ezren (köztük 300 ezer brit) - vesztette életét.
A németek ebben a csatában alkalmazták először a mustárgázt mint harci fegyvert.
Egyedülálló ünnepség az Egyesült Királyságban
A szigetországban e novemberi ünnepségeken hagyományosan az I. világháborúban és az azóta eltelt évtizedek konfliktusaiban elesett brit katonaáldozatokról emlékeznek meg. Az 1919 óta évente megrendezett központi emlékünnepség helyszíne ezúttal is a háborús halottak tiszteletére emelt, London kormányzati negyedének közepén álló emlékmű, a Cenotaph volt.
A parlament híres toronyórája, a Big Ben 11 órát jelző harangjátéka után a felsorakozott tömeg kétperces néma főhajtással tisztelgett a halottak emléke előtt. A Big Ben a tavaly augusztusban kezdett, várhatóan négy évig tartó felújítás alatt hétköznapokon nem működik, de harangjátéka a vasárnapi megemlékezésen ismét felcsendült.
A kétperces csend kezdetét és végét a brit hadsereg egy első világháborús ágyújának lövései jelezték.
Ezután helyezte el a királynő koszorúját az uralkodó elsőszülött fia, Károly trónörökös, aki a jövő héten ünnepli 70. születésnapját.
A 92 esztendős II. Erzsébet királynő a külügyminisztérium balkonjáról figyelte a megemlékezést. Az uralkodó hosszú évtizedekig személyesen helyezte el koszorúját a Cenotaph alapzatánál, de már tavaly is Károly herceg koszorúzott édesanyja nevében.
Az elmúlt évtizedekben a királynővel együtt koszorúzott férje, az idén 97 esztendős Fülöp edinburghi herceg is, aki a királyi haditengerészet tengernagyi rangját viseli, és a II. világháborúban aktív haditengerészeti szolgálatot teljesített.
Fülöp herceg azonban már tavaly ősszel visszavonult az aktív közszerepléstől, és ezután az a döntés született, hogy férje nélkül a királynő sem koszorúz személyesen a novemberi emlékünnepségen.
A vasárnapi rendezvényen, a megemlékezések 100 éves történetében először vett részt és koszorúzott német államfő.
Frank-Walter Steinmeier koszorújának elhelyezése után főhajtással tisztelgett a katonaáldozatok előtt. Kabátjára ő is kitűzte a britek által ilyenkor hagyományosan viselt, stilizált pipacsot.
A pipacs a fő jelképe Nagy-Britanniában a háborús halottak emléke előtti tisztelgésnek, egy kanadai katonaorvos, John McCrae rendkívül népszerűvé vált, 1915-ben írt verse nyomán, amely arról szólt, hogy a háború szántotta flamand mezőkön mindig a pipacs virágzik ki először az elesett katonák sírjain.
A Brit Birodalom az I. világháborúban csaknem 9 millió katonát mozgósított; közülük 908 ezer halt meg, több mint kétmillió megsebesült.
A hagyományos novemberi megemlékezés azonban már régóta nem csak az I. világháború brit áldozatainak szól; a britek ilyenkor a hadszíntereken akkor és azóta meghalt összes katona emléke előtt tisztelegnek. A II. világháborúban több mint 400 ezer brit és gyarmati katona vesztette életét, és 1945 óta is 16 ezer brit katona halt meg szolgálatteljesítés közben.
A londoni megemlékezést brit és nemzetközösségi katonaveteránok, illetve civilek több tízezres felvonulása követte.
Száz éve, 1918. november 11-én írta alá a vereségét elismerő Németország a fegyverszünetet az antanthatalmakkal a franciaországi Compiegne közelében, egy vasúti kocsiban, ezzel véget ért a négy évig tartó első világháború.
Az Egyesült Királyságban a Remembrance Sunday, vagyis az emlékezés vasárnapja mindig az I. világháború harci cselekményeit lezáró tűzszünet évfordulójához, november 11-éhez legközelebbi vasárnapon esedékes. Ez az idén éppen vasárnapra esett, és különleges jelentőséget adott a megemlékezésnek a tűzszünet kihirdetésének századik évfordulója.