A most kiszivárogtatott üzenetek ugyan szintén akkor íródtak, amikor Hillary Clinton irányította az amerikai diplomáciát (2009 és 2013 között), ám ezek a levelek a külügyminisztérium és a Clinton Alapítvány közötti együttműködést támasztják alá. Részben azt igazolják, hogy a minisztérium magas rangú közalkalmazottai a magánalapítvány ügyeit intézték, részben pedig arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a Clinton Alapítványnak nagy pénzadományokat felajánlók, köztük gyakran külföldiek is - feltehetőleg az adományért cserében - szívességet kértek a Clinton vezette külügyminisztériumtól.

A napokban nyilvánosságra került e-mailek egyikéből például az derül ki, hogy Gilbert Chagoury nigériai-libanoni ingatlanfejlesztő egymillió és ötmillió dollár közötti összeget adományozott a Clinton Alapítványnak, majd Clinton két bizalmi munkatársával levélben egyeztetett arról, hogy a minisztérium összehozza őt az Egyesült Államok libanoni nagykövetével. Clinton munkatársainak válaszleveléből kiderül, hogy a kérés meghallgatásra talált.

James Grimaldi, a The Wall Street Journal című lap munkatársa, aki évek óta foglalkozik a Clinton Alapítvány ügyeivel, Amy Goodman baloldali újságírónő ismert rádióműsorában erre azt mondta a hétvégén: évek óta ismert a magánalapítvány és a személyes összefonódások hálója.

A Clinton Alapítványt 1997-ben alapította Bill Clinton volt elnök, azzal a céllal, hogy "segítse az embereket világszerte abban, hogy képesek legyenek megfelelni a globális egymásra utaltság kihívásainak". A humanitárius alapítvány tevékenysége rendkívül szerteágazó: foglalkozik afrikai oltási programoktól a klímaváltozásig sok mindennel. A sokféle tevékenység közepette a globális emberbaráti szervezet nem egy hibát követett el, leginkább abban, ahogyan nyilvánosságra hozta - illetve nem hozta - az adományozók kilétét és felajánlott összegeiket. Ezt tavaly, amikor fény derült arra, hogy még a FIFA is pénzelte az alapítványt, a szervezet ügyvezető igazgatója el is ismerte.

A nagylelkű adományozók között vannak multinacionális vállalatok - például a Coca-Cola, a Barclays vagy a General Electric -, amelyek jelentős globális egészségügyi programokat támogatnak (afrikai gyermekek oltási programjait vagy AIDS-ellenes kezelést), de szép számmal vannak külföldi kormányok és politikusok is. Az alapítvány éppen ezért került a támadások kereszttüzébe.

Évek óta lengi körül az a gyanú a Clinton Alapítványt, hogy Hillary Clinton külügyminisztersége idején külföldi kormányok, politikusok és vállalatok az alapítványnak nyújtott támogatásokkal "vásárolták meg" maguknak a "bejutást" a külügyminisztériumba, és érdekeik érvényesítését az Egyesült Államokban. Ezzel összefüggésben gyakran merült fel Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Marokkó kormányainak vagy uralkodóinak nagylelkű támogatása, és a stratégiai cikkekkel (például uránbányászattal és -kereskedelemmel) foglalkozó orosz állami vállalatok neve is.

A The New York Times című napilap tavaly arról írt, hogy a Hillary Clinton vezette külügyi tárca - két másik minisztériummal együtt - jóváhagyta, hogy egy orosz állami vállalat felvásárolja a kanadai Uranium One nevű céget, amely húsz százalékban ellenőrzi az amerikai uránipart. A The New York Times oknyomozó riportja szerint az orosz cég utána jelentős adományt utalt át a Clinton Alapítványnak.

A The Atlantic című lap pedig a marokkói uralkodó bőséges adományának történetét elevenítette fel, sejtetve, hogy ezek után a Clinton irányította amerikai diplomácia jobban figyelembe vette, veszi Rabat érdekeit a nyugat-szaharai konfliktusban.

Az elnökválasztási kampányban ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek a Clinton Alapítvány ügyeit és Hillary Clinton szerepét firtatják. "Mikor látunk a CNN televízióban riportokat a Clinton Alapítvány korrupciójáról?" - fogalmazott, nem is egyszer a demokrata párti elnökjelölt republikánus vetélytársa, Donald Trump. Aki még azt is felvetette, hogy a szaúdiaktól kapott dollármilliókat az alapítványnak vissza kellene utalnia a sivatagi királyságba.

Hillary Clinton mindig tagadta, hogy külügyminiszteri döntései és a Clinton Alapítvány üzletmenete között bármiféle kapcsolat is lett volna. Csakhogy kínos tényekre is fény derült: nevezetesen arra, hogy egyes adományokat - és az adományozók kilétét - nem hoztak nyilvánosságra, annak ellenére, hogy Hillary Clinton kötelezettséget vállalt erre, amikor 2009-ben belépett a State Department (külügyminisztérium) szolgálatába. Akkor egyébként kilépett a Clinton Alapítványtól. Egy 2008 decemberében született memorandum értelmében magának az alapítványnak is kötelezően előírták, hogy nyilvánosságra kell hoznia minden új adományozó kilétét, éppen az érdekkonfliktusok elkerülése végett.

A CNN hírtelevízió információi szerint a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) már 2015-ben vizsgálatot akart indítani az Clinton Alapítvány vitatott ügyeiben, korrupció gyanúja miatt, s az igazságügyi minisztérium három tisztségviselője zöld utat is adott volna ehhez, ám a feletteseik "felülírták" a döntést.

A republikánusok elnökjelöltje, Donald Trump rögvest közölte: a politikusok, mint Clintonék is, a közhivatalt saját gazdagodásukra használják fel. Rand Paul, Kentucky állam szenátora pedig egy televíziós interjúban azt javasolta, hogy Hillary Clintont állítsák bíróság elé.