A két ügető lovat Hitler egyik kedves szobrásza, az osztrák Josef Thorak mintázta bronzból a 30-as évek végén elkészült új birodalmi kancellári hivatal lépcsőfeljáratának díszítésére. A baddürkheimi raktárból előkerült még az ugyancsak vonalasnak számító Arno Breker több emelet magasságú, izmos férfit ábrázoló domborműve is.

A nyomozók rábukkantak még Fritz Klimsch két mitológiai nőalakját, Olimpiát és Galateát jelképező szobrára is. A több tartományra kiterjedő razzia során 8 idősebb férfit is őrizetbe vettek, mert állítólag milliós összegekért áruba akarták bocsátani a műtárgyakat, amelyek egyértelműen a német állam tulajdonát képezik.

A bronzból készült két ló valamint a nőalakokat ábrázoló szobrok sorsa 1988 tavaszáig ismert, addig ugyanis az egykori NDK területén állomásozó szovjet haderő Eberswalde-i laktanyájának sportpályáját díszítették. A szovjet katonáknak aligha jutott eszébe, hogy vezető náci képzőművészek alkotásainak árnyékában sportolnak, mert a szocialista-realizmus jegyében született szobrok, domborművek is erőt kisugárzó, a hatalom által kijelölt fényes jövőben feltétel nélkül bízó alakokat ábrázoltak. Ez a fényes jövő azonban mégsem jött el, az idegen katonákat hazarendelték Kelet-Németországból, de mielőtt erre még sor kerülhetett volna, eberswaldi sportpályájukról is eltávolították a szobrokat.

Egyesek úgy tudták, hogy még az NDK összeomlása előtt Alexander Schalk-Golodkovski, aki évtizedeken át a keletnémet rendszer deviza-felelőseként jórészt elkobzott antik tárgyak nyugati értékesítésével foglalkozott és a rendszerváltás óta Bajorország egyik legelegánsabb nyaralóhelyén, a Tegernseenél vásárolt villájában tölti nyugdíjas életét, tisztes ellenszolgáltatás ellenében az utolsó pillanatban gondoskodott Josef Thorak bronzlovainak és Fritz Klimsch mitológiai nőalakjainak jobb jövőjéről.

A szobrokkal még jóval Németország újraegyesülése előtt foglalkozott egy frankfurti művészettörténész. Õt két évvel ezelőtt felkereste egy férfi, aki magát a Tegernsee mellett élő Alexander Schlak Golodkovski bizalmasának mondta és felajánlotta, hogy anyagi ellenszolgáltatásért tájékoztatja az alkotások rejtekhelyéről.

Mivel a művészettörténész elzárkózott a kért összeg kifizetése elöl, a közvetítő sem jelentkezett többé. Tudósítók feltételezik azonban, hogy ekkor indult meg a berlini rendőrség kiterjedt nyomozása, amelyet ezen a héten látványos siker koronázott.