A korábbiaktól teljesen eltérő rendszerben lezajló helyhatósági választásoknak országos szinten két nagy politikai tétjük van: hány megyét veszít el a baloldal, amely a 101-ből jelenleg 61-et irányít, és a március 29-i második forduló után a szélsőjobboldalnak mekkora befolyása lesz a megyei tanácsokban, amelyek évi 75 milliárd eurós költségvetéssel gazdálkodnak, jelentős szociális és vállalkozói támogatásokról, valamint infrastrukturális fejlesztésekről döntenek.

A pénteken nyilvánosságra hozott legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a Marine Le Pen által irányított Nemzeti Front a szavazatok 30 százalékával az élen végezhet a vasárnapi első fordulóban, a jobboldali és centrista ellenzék együtt 29 százalékra, míg a Szocialista Párt alig 19 százalékra számíthat.

A választók alig felét érdeklik a helyhatósági választások, ezért a részvétel várhatóan alacsony lesz. Most először választják meg egyszerre valamennyi megyei tanács tagjait hat évre, korábban háromévente választották újra a tagok felét.

Újdonság az is, hogy közel 4 ezerről 2054-re csökkent a választókörzetek száma, ahol a választók nem egy jelöltre, hanem egy nőből és egy férfiből álló párosra szavaznak annak érdekében, hogy mindkét nem egyenlő mértékben legyen képviselve a tanácsokban. A páros tagjainak nem feltétlenül kell ugyanahhoz a párthoz tartozniuk, de ugyanazon a listán kell szerepelniük. A megválasztott páros tagjai egymástól függetlenül gyakorolják mandátumukat.

Ahhoz, hogy egy páros az első fordulóban mandátumot nyerjen, a szavazatok abszolút többségét kell megszereznie, a második fordulóban már a relatív többség is elég. A második fordulóba az a páros jut be, amelyik a szavazatok legalább 12,5 százalékát megszerezte az első fordulóban.

A két legjelentősebb városban, Párizsban és Lyonban, valamint a tengerentúli megyék közül Guyanán és Martinique-on nem tartanak helyhatósági választást, mert ezeken a helyeken az önkormányzat tölti be a megyei tanács szerepét.

A francia gazdaság stagnálása miatti kiábrándulást a kormánypártból és a januári párizsi terrortámadások miatti félelmet a jobboldali ellenzék - amely a baloldalhoz hasonlóan belső megosztottsággal küzd - nem tudta igazán kihasználni, miközben Marine Le Pen bevándorló- és iszlámellenes megszólalásai egyre inkább visszhangra találnak a gazdasági és társadalmi reformok áldozatainak körében. Elemzők szerint a szélsőjobboldal azért is egyre népszerűbb, mert sem a szocialisták, sem a Nicolas Sarkozy vezette jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) nem tud új társadalmi modellt ajánlani a választóknak.

Ennek ellenére a helyhatósági választásoknak a második fordulóban mégis Sarkozy lehet a nagy győztese, Francois Hollande szocialista államfő és pártja pedig a nagy vesztese. A baloldal várhatóan egyet sem tud elnyerni a jobboldaltól, 30-40 megyét viszont elveszíthet, miután a legtöbb helyen a szocialisták és a kisebb baloldali pártok a megosztottság miatt nem tudtak közös listát állítani, s külön-külön indítanak jelölteket.

A választókerületek többségében a szélsőjobboldal jelöltje várhatóan most először könnyedén be fog jutni a második fordulóba, s általános jelenséggé válhat az, ami a 2002-es elnökválasztáskor még politikai földindulást okozott. Akkor történt meg először ugyanis, hogy a szélsőjobboldali jelölt, Jean-Marie Le Pen bekerült a második fordulóba Jacques Chirac jobboldali jelölt mellett, a baloldal megosztottsága miatt, de a választást végül óriási fölénnyel a konzervatív politikus nyerte meg.

A jobboldalnak azért lehet most is jó esélye az elsöprő győzelemre a második fordulóban, mert azokban a választókerületekben, ahol a baloldali jelölt kiesik az első fordulóban, a kormánypárti tábor a második fordulóban a jobboldali jelöltet fogja támogatni, annak érdekében, hogy a szélsőjobboldal ne juthasson mandátumhoz.

A felmérések szerint a Nemzeti Front viszont egy vagy két megye irányítását megszerezheti, ami óriási személyes sikert jelentene a már a 2017-es elnökválasztásra készülő Marine Le Pen számára. A szélsőjobboldal már tavaly jelentős választási sikereket aratott: a márciusi önkormányzati választásokat követően 11 városban adhatott polgármestert, májusban megnyerte az európai parlamenti választásokat, szeptemberben pedig két szenátort tudott küldeni a felsőházba.