Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) erőszakos iraki terjeszkedése nyomán napról napra gyengül a bagdadi kormány, és megfigyelők az ország széthullásától tartanak, amelynek pusztító következményei lennének a régió országaira nézve. A német hírügynökség összeállításában a szomszédos államok aggályait, illetve kilátásait vette számba az iraki válság tükrében.

TÖRÖKORSZÁG:

A NATO-tag Törökország aggodalommal figyeli a határán túl zajló eseményeket, amelyek már legalább 80 állampolgárát érintik, miután azokat az ILIÁ túszként tartja fogva. Ankarát legjobban a kurd kérdés foglalkoztatja, hiszen Irak esetleges felbomlása esetén létrejöhet egy független Kurdisztán, ami a törökországi kurd kisebbséget követelődzőbbé teheti. Török kormányzati körök kijelentései ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy Ankara nem zárkózik el teljesen az iraki kurdok önrendelkezési jogától. Ennek hátterében az állhat, hogy Törökország szempontjából hasznos lenne egy stabil kurd ütközőállam, amely elválasztaná az előretörő szunnita szélsőségesektől.

IRÁN:

A teheráni kormány már többször értésre adta, hogy Irak biztonságára úgy tekint, mint a sajátjára, és kész a szomszédos országban található síita szent helyek védelmére. Az iszlám köztársaság hétfőn jelentette be, hogy fokozza 1450 kilométer hosszú iraki határának védelmét. A többségében síiták lakta Iránt egyáltalán nem szívelik a szunnita hitűek, főleg nem a szunnita iszlamisták. Az iraki konfliktus ugyanakkor esélyt teremt Teheránnak arra, hogy a hosszú éveken át tartó elszigetelődés után ismét meghatározó regionális szereplővé lépjen elő.

SZÍRIA:

Minél inkább kiépítik hatalmi pozíciójukat a dzsihádisták Észak- és Nyugat-Irak szunniták lakta részén, annál ütőképesebbek lesznek a polgárháború sújtotta Szíriában is. Ennek oka, hogy az ILIÁ a Bagdad felé történő előrenyomulása során rátette a kezét sok hadfelszerelésre, amelyek aztán a nemrég elfoglalt határátkelőkön keresztül gyorsan vissza tudnak áramlani Szíriába. Bassár el-Aszad elnöknek így egyre jobban felfegyverzett ellenséggel kell szembenéznie. Az ILIÁ a szíriai ellenzéknek is gondot jelent, mivel a szunnita szélsőségesek magukon kívül nemigen tűrnek meg más ellenzékit vagy kurd milíciát a befolyásuk alá tartozó területeken.

SZAÚD-ARÁBIA:

A sivatagi királyság elutasítja azokat a vádakat, melyek szerint az ILIÁ legfontosabb támogatói közé tartozik. A szunnita Rijád Szíriában közvetve - a felkelők pénzügyi támogatásával és felfegyverzésével - harcot vív az Aszad vezette rezsimet támogató Irán ellen. A szaúdi segítségből az ILIÁ-nak is jut, amely Szíriából kiindulva tudta megkezdeni iraki villámhadjáratát. Rijád a saját területén természetesen nem akar dzsihadistákat látni. Abdallah király már hónapokkal ezelőtt kiadott egy rendeletet, miszerint azok a szaúd-arábiaiak, akik külföldön fegyveres konfliktusban vesznek részt, visszatérésük után háromtól húsz évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak. Rijád és a síiták uralta bagdadi vezetés között fagyos a viszony: Szaúd-Arábia azt veti Núri al-Máliki iraki kormányfő szemére, hogy politikáját a szektarianizmus jellemzi, amelynek áldozatai a szunniták.

JORDÁNIA:

A hásimita királyságot ténylegesen fenyegeti az ILIÁ előretörése. Miután a szunnita szélsőségesek elfoglaltak egy fontos iraki-jordániai határátkelőt, Ammán összevonta csapatait az Irakkal közös, 180 kilométeres határszakaszon. Jordánia ráadásul már most gazdasági és politikai válsággal küzd, a több mint egymillió szíriai menekült befogadása pedig csak tovább növelte az országban meglévő feszültséget.

Kuvaittal nem foglalkozott a német hírügynökség elemzése.