A második legnagyobb példányszámú francia nyelvű belga újság "Guy Verhofstadt (újra) bekopogtat a Berlaymont ajtaján" című írásában emlékeztet, hogy az egykori liberális belga miniszterelnök már 2004-ben is pályázott erre a posztra, ám akkor jelöltségét nem jelentette be nyilvánosan, csak a színfalak mögött igyekezett megfelelően helyezkedni, ám végül a brit Tony Blair, az olasz Silvio Berlusconi és az akkor a szintén flamand Wilfried Martens által irányított Európai Néppárt végül meghiúsította a terveit, és a jobboldal "titkos fegyverét", José Manuel Barrosót segítette a bizottság élére.

"A liberálisok EP-frakciójának vezetője szemmel láthatóan elérkezettnek látta az időt, hogy előlépjen a színfalak mögül" - állapítja meg a lap, felidézve, hogy a Brüsszelben terjedő híresztelések szerint a belga politikusnak a párton belül lehet, hogy a finn Olli Rehnnel, a bizottság jelenlegi gazdasági ügyekért felelős alelnökével és Anders Fogh Rasmussen dán NATO-főtitkárral is meg kell mérkőznie a jelöltségért. A jelöltek december 18-ig jelentkezhetnek, az ALDE pedig február 1-jén nevezi meg jelöltjét a bizottság élére.

Verhofstadt korábbi diplomáciai tanácsadójának könyvére hivatkozva a lap azt állítja, hogy a belga politikus annak idején az Európai Tanács elnöki posztját is elfogadta volna, ha felkínálják neki, ám azt végül a szintén flamand Herman Van Rompuy kapta.

"Nem gondolom, hogy túl sok barátom lenne az Európai Tanácsban..." - idézi magát Verhofstadtot az újság. A lap szerint az európai föderáció és az "Európai Egyesült Államok" híveként Verhofstadt már korábban is árral szemben úszott.

"Ami azt illeti, most sem sokkal nagyobbak az esélyei arra, hogy elfoglalhassa a Berlaymont 13. emeletét, mint tíz évvel ezelőtt, sőt" - állítja a La Libre Belgique, rámutatva, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint az Európai Tanácsnak jövőre az EP-választások eredményét figyelembe véve kell jelöltet állítania az Európai Bizottság élére, akit az Európai Parlament feladata megválasztani. Az újság arra is felhívja a figyelmet, hogy az ALDE csak a harmadik politikai erő, jelentősen lemaradva a jobbközép néppárt és a szocialisták mögött, ráadásul több uniós állam- vagy kormányfőt zavarnak Verhofstadt föderalista elképzelései.

A lap egy szakjogászt is megszólaltat, aki kifejti, hogy bár az uniós szerződés a bizottsági elnökjelölésnél az EP-választások eredményének figyelembe vételét írja elő, egyáltalán nem rendelkezik arról, hogy ezt hogyan kell értelmezni. Angela Merkel német kancellár a legutóbbi csúcstalálkozón arról beszélt, hogy ez a kikötés nem jelent semmilyen "automatizmust" az uniós tisztségek betöltésénél, vagyis nem garantálja, hogy az állam- és kormányfők a legerősebbnek bizonyuló európai pártcsalád jelöltjét ajánlanák megválasztásra az EP-nek.

A Szocialisták Európai Pártja a német Martin Schulzot, az Európai Parlament jelenlegi elnökét választotta jelöltjéül. A zöldek nyilvános előválasztáson választják ki jelöltjüket. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal jelöltje pedig a görög Radikális Baloldal, a Sziriza vezetője, a megszorításokat és Görögországnak nyújtott uniós mentőprogramot elutasító Alexisz Ciprasz.