Alapos munkát kell végezniük a politikai pártoknak Franciaországban, ha a választók személyes adatairól országos összesítést akarnak készíteni. A nevet, a születési dátumot, valamint a lakcímet tartalmazó választói jegyzékeket ugyanis a helyi önkormányzatok őrzik, ami azt jelenti, hogy az információkat tőlük kell beszerezni.

Tekintve, hogy a francia települések száma meghaladja a 36 ezret, a saját választói jegyzék elkészítése elképesztő szervezéssel jár. Annál is inkább, mivel az információkat nem a pártok kérik ki, hanem az általuk felkért személyek. Ez utóbbiakat azonban csak akkor szolgálják ki, ha maguk is szerepelnek a választói jegyzéken, ráadásul írásban kell vállalniuk, hogy az adatokat nem használják fel kereskedelmi célokra.

Arra nincs lehetőség, hogy egy választópolgár letiltsa a személyes adatainak a felhasználását a választási kampányban, a hatályos törvények szerint ugyanis a választói jegyzék teljesen nyilvános.

Ennek egyik meglepő következménye egyébként az, hogy a választókkal kapcsolatos információkat önszorgalomból, mindenféle pártmegbízás nélkül bármely választásra jogosult személy kikérheti.

Németországban engedély kell

Németországban a választásokon induló pártok adatai hozzáférhetőek a nagyközönség számára is, azonban a pártok csak kifejezett engedéllyel használhatják a választók adatait.

Az ezredforduló idején a politikai pártok gondolkodás nélkül tárcsázták a választó polgárok telefonszámát, hogy személyes kapcsolat útján próbálják maguk mellé állítani őket. Ugyanígy postán küldött, személyre szóló levelekben is magasztalták céljaikat - szintén a megszólított szavazó megnyerése reményében.

Ezt annak idején sokan kifogásolták és végül is bevonták az ügybe a szövetségi kormány adatvédelmi biztosát is. Noha konkrét törvény az ügyben nem született, de az adatvédelmi biztos határozott fellépése eredményeképpen, no meg a postai költségek emelkedése nyomán, a pártok elálltak a személyes kapcsolat előzetes beleegyezés nélküli felvételétől, ehelyett - főként tartományi választások előtt - nyílt szórólapokat csúsztatnak a postaládákba aktivisták, vagy órabérben dolgozó diákok igénybevételével.

Az előzetes engedélyt mellőző, kereskedelmi célzatú telefonhívásokat egy ideje tiltja a törvény, s bár ez a pártokra nem vonatkozik, ez erről a módszerről mégis letettek, alighanem azért, hogy megkíméljék munkatársaikat a hívott fél nem egyszer bárdolatlan szavakba öntött elutasításától.

Szlovákiában szigorú a törvény

A szlovák adatvédelmi törvény nem teszi lehetővé, hogy a választók magánadataihoz hozzájussanak a politikai pártok. A választási listákat mindig az adott község, illetve városrész önkormányzata állítja össze, és csupán a településen élő lakosok kérhetik, hogy betekinthessenek a listába, melyet legkésőbb 45 nappal a választások előtt el kell készíteni.

A politikai pártok nem kérhetik ki ezeket a névsorokat, ezért név szerint - legálisan - nem tudják megszólítani a választókat.

Természetesen a választások előtt itt is megtelik a polgárok postaládája a jelöltek szórólapjaival, leveleivel, de ezeket legtöbbször nem névre címezve kézbesítik, vagy a címeket olyan magáncégektől szerzik be, amelyek marketing vagy reklámcélokból készítenek jegyzéket az esetleges ügyfelekről.

Ilyen névsorok összeállítása számos jogász szerint a törvényesség határán van és nincs összhangban az adatvédelmi törvénnyel. Egy biztos, a polgárok magánadataival semmilyen állami cég, elektronikus vagy más nyilvántartó nem üzletel.