Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a sajtótájékoztatón kiemelte: a következő heti akcióhoz a református egyház fenntartásában lévő Bethesda Kórház minden segítséget megad. Ennek a csapatnak már nemcsak az orvosi ellátás, hanem a segélyek osztása is feladata lesz - tette hozzá.

A református püspök megjegyezte, hogy a magyar kormány még csak gondolkodik arról, hogy segélycsapatot küldjön ki, a reformátusok pedig már meg is érkeztek, és a második csoport kiküldésének részleteiről tárgyalnak. Bölcskei Gusztáv kifejezésre juttatta: "a kormány akadályozza a jó szándékú embereket azzal, hogy 25 százalékos adóval sújtja az adományozókat", pedig tavaly megígérte, hogy megvizsgálják az ügyet, ám azóta sem történt semmi.

Megemlítette, hogy a Magyarországi Református Egyház néhány napja gyűjtést szervez a katasztrófa áldozatainak, ennek során eddig 2 millió forint gyűlt össze. Miután véglegessé válik, hogy mekkora összeg áll rendelkezésükre, az egyházi vezetés dönt arról, mennyivel egészítik azt ki.

Hangsúlyozta, a segítségnyújtással "a cselekvő szeretet útját kell megtalálni, hogy az ottani emberek lássák: nincsenek a bajban sem egyedül". A felebaráti szeretet jézusi parancsa akkor válik érdekessé, amikor tisztázni kell, hogy mindenki idetartozik, akinek szüksége van ránk - fogalmazott.

Osgyán Dániel, a csoport vezetője elmondta: Haiti fővárosa, Port-au-Prince 80 százaléka elpusztult, az emberek az utcán élnek villany, ivóvíz és élelem nélkül. Az alapvető élelmiszerekért harc folyik, "az emberekből előjött az ösztönlény, (...) statáriális állapot uralkodik a városban". A családjukat vesztett emberek tömegei céltalanul kószálnak az utcákon, és van egy úgynevezett vörös zónája a városnak, amit drótkerítéssel lezártak. Oda nem mehetnek be az orvosok sem, olyan hírek érkeztek onnan, hogy fejbe lőttek embereket.

Elmondása szerint az egyhetes kinntartózkodásuk alatt minden tőlük telhetőt megtettek annak ellenére, hogy a mentőcsoport tagjai magukra voltak hagyatva, mindent saját maguknak kellett előteremteniük. Volt, hogy az utcán kellett megállítaniuk autókat, hogy a sebesülteket mihamarabb elláthassák, többször pedig ENSZ-katonák segítségét kérték, hogy a sebesültekhez eljussanak.

Osgyán Dániel beszámolója szerint a gyermekek vannak a legrosszabb helyzetben, őket tápszer nélkül próbálják életben tartani. A következő útjukon éppen ezért tápszert és orvosi műszert is visznek magukkal. A jövő heti kiküldetésben egyedül ő marad az első csoportból, a többiek - Schmelzer Iván és Tóth Judit orvosok, illetve Sebő Gábor és Tóth Gábor ápolók - helyett új emberek vesznek részt a mentésben és segélyezésben - számolt be terveikről.

Schmelzer Iván arról beszélt, hogy egy öt ország küldötteiből álló átmeneti betegellátó központban dolgoztak éjjel-nappal. Véleménye szerint "a meggyógyított betegek számát értelmetlen számolni", mert ők arra törekedtek, hogy minőségi ellátást biztosítsanak, és sokszor nem szokványos sérüléseket láttak el.